HU/SB 4.7.10
10. VERS
- tadā vṛṣadhvaja-dveṣa-
- kalilātmā prajāpatiḥ
- śivāvalokād abhavac
- charad-dhrada ivāmalaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tadā—akkor; vṛṣa-dhvaja—az Úr Śiva, aki egy bika hátán jár; dveṣa—irigység; kalila-ātmā—szennyezett szív; prajāpatiḥ—Dakṣa király; śiva—az Úr Śiva; avalokāt—látva őt; abhavat—vált; śarat—ősszel; hradaḥ—tó; iva—mint; amalaḥ—megtisztult.
FORDÍTÁS
Amikor Dakṣa megpillantotta az Úr Śivát, aki egy bika hátán ült, szíve, melyet az iránta érzett irigység szennyezett be, azonnal megtisztult, ahogyan a tó vize tisztul ki az őszi esőzéstől.
MAGYARÁZAT
Ez a vers elárulja, miért is nevezik az Úr Śivát áldásosnak. Ha valaki odaadással és tisztelettel néz az Úr Śivára, szíve azonnal megtisztul. Dakṣa királyt beszennyezte az Úr Śiva iránti irigység, ám amint egy kis szeretettel és odaadással pillantott rá, szíve azonnal megtisztult. Az esős évszakban a tavak zavarosak és sárosak lesznek, amint azonban beköszönt az őszi esőzés, vizük azonnal kitisztul és áttetszővé válik. Noha szíve amiatt, hogy az Úr Śivát becsmérelte, tisztátalan volt, Dakṣa most a szigorú büntetés hatására magához tért, és csupán attól, hogy tisztelettel és hódolattal nézett az Úr Śivára, azonnal megtisztult.