HU/SB 4.7.22
22. VERS
- tam upāgatam ālakṣya
- sarve sura-gaṇādayaḥ
- praṇemuḥ sahasotthāya
- brahmendra-tryakṣa-nāyakāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tam—Őt; upāgatam—megérkezett; ālakṣya—miután meglátták; sarve—mind; sura-gaṇa-ādayaḥ—a félistenek és mások; praṇemuḥ—hódolat; sahasā—azonnal; utthāya—miután felállt; brahma—az Úr Brahmā; indra—az Úr Indra; tri-akṣa—az Úr Śiva (akinek három szeme van); nāyakāḥ—vezette.
FORDÍTÁS
Amint megpillantották Őt, az Úr Viṣṇut, a félistenek — az Úr Brahmā, az Úr Śiva, a gandharvák és mindenki más, aki jelen volt — a földre vetették magukat Előtte, s valamennyien tiszteletteljes hódolatukat ajánlották Neki.
MAGYARÁZAT
Láthatjuk, hogy az Úr Viṣṇu a Legfelsőbb Úr még az Úr Śiva és az Úr Brahmā számára is, más félistenekről, a gandharvákról és a közönséges élőlényekről nem is beszélve. Egy imában a következőt olvashatjuk: yaṁ brahmā varuṇendra-rudra-marutāḥ, a félistenek kivétel nélkül mind az Úr Viṣṇut imádják. Dhyānāvasthita-tad-gatena manasā paśyanti yaṁ yoginaḥ: a yogīk az Úr Viṣṇu formájára rögzítik elméjüket. Az Úr Viṣṇut imádja tehát minden félisten és gandharva, sőt az Úr Śiva és az Úr Brahmā is. Tad viṣṇoḥ paramaṁ padaṁ sadā paśyanti sūrayaḥ: Viṣṇu az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Korábban az Úr Brahmā a Legfelsőbbként beszélt imáiban az Úr Śiváról, amikor azonban az Úr Viṣṇu megjelent, Śiva szintén egész testével a földre borulva ajánlotta Neki tiszteletteljes hódolatát.