HU/SB 4.7.24
24. VERS
- apy arvāg-vṛttayo yasya
- mahi tv ātmabhuv-ādayaḥ
- yathā-mati gṛṇanti sma
- kṛtānugraha-vigraham
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
api—még mindig; arvāk-vṛttayaḥ—az elme képességét meghaladó; yasya—akinek; mahi—dicsősége; tu—de; ātmabhū-ādayaḥ—Brahmā és mások; yathā-mati—különféle képességeik szerint; gṛṇanti sma—imákat ajánlottak; kṛta-anugraha—kegyéből megnyilvánult; vigraham—transzcendentális forma.
FORDÍTÁS
Noha még a Brahmāhoz hasonló félistenek elméje sem foghatta föl a Legfelsőbb Úr, az Istenség Személyisége korlátlan dicsőségét, az Ő kegyéből mégis valamennyien láthatták transzcendentális formáját. Egyedül ennek a kegynek köszönhetően voltak képesek imákat zengeni Hozzá, ki-ki tehetsége szerint.
MAGYARÁZAT
A Legfelsőbb Úr, az Istenség Személyisége mindig korlátlan, s dicsőségét senki sem tudja teljességében felmérni, még egy olyan személyiség sem, mint az Úr Brahmā. Azt mondják, hogy Anantának, az Úr egyik közvetlen inkarnációjának végtelen sok szája van, s mindegyikkel végtelen hosszú ideje próbálkozik elmondani az Úr dicsőségét, ám az Úr dicsősége korlátlan, így aztán Ananta sohasem ér elbeszélése végére. Egy közönséges élőlény nem értheti meg s nem dicsőítheti a korlátlan Istenség Személyiségét, de képességeihez mérten imákat mondhat az Úrnak, vagy szolgálhatja Őt, és szolgálatkész hozzáállásával együtt képességei is gyarapodni fognak. Sevonmukhe hi jihvādau azt jelenti, hogy az Úr szolgálatát a nyelvnek kell elkezdenie, s ez a szent név éneklésére utal. A Hare Kṛṣṇa éneklésével az ember hozzákezdhet az Úr szolgálatához. A nyelv másik feladata az, hogy megízlelje és elfogyassza az Úr prasādáját. A nyelv tevékenységével el kell kezdenünk a Korlátlan szolgálatát, s tökéletessé kell válnunk a szent név éneklésében és az Úr prasādájának fogyasztásában. Az Úr prasādájának elfogadása azt jelenti, hogy az ember minden érzéke fölött uralkodik. A nyelvet tekintik a legnehezebben megzabolázható érzéknek, mert mindig olyan ételre vágyik, ami káros az egészségre, s ezzel az anyagi feltételekhez kötött élet börtönébe kényszeríti az élőlényt. Ahogy az élőlény az egyik életformából a másikba vándorol, számtalan undorító ételt kell ennie, s végül már korlátlanul mindent megeszik. A nyelvet le kell foglalni a szent nevek éneklésével és az Úr prasādájának fogyasztásával, hogy a többi érzéket is szabályozhassuk. A szent nevek éneklése az orvosság, a prasāda pedig a megfelelő étrend. Ezzel az ember megkezdheti szolgálatát, s ahogyan egyre több szolgálatot végez, az Úr egyre inkább feltárja Magát a bhakta előtt. Dicsősége azonban határtalan, s a bhakta is korlátlanul belemélyedhet szolgálatába.