HU/SB 4.7.44
44. VERS
- vidyādharā ūcuḥ
- tvan-māyayārtham abhipadya kalevare ’smin
- kṛtvā mamāham iti durmatir utpathaiḥ svaiḥ
- kṣipto ’py asad-viṣaya-lālasa ātma-mohaṁ
- yuṣmat-kathāmṛta-niṣevaka udvyudasyet
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
vidyādharāḥ—a vidyādharák; ūcuḥ—mondták; tvat-māyayā—külső energiád által; artham—az emberi test; abhipadya—elérése után; kalevare—a testben; asmin—ebben; kṛtvā—tévesen azonosítva; mama—enyém; aham—én; iti—így; durmatiḥ—a tudatlan; utpathaiḥ—rossz úton; svaiḥ—saját tulajdonával; kṣiptaḥ—megzavart; api—még; asat—ideiglenes; viṣaya-lālasaḥ—az érzékek tárgyaiban leli örömét; ātma-moham—annak az illúziója, hogy a test az önvaló; yuṣmat—Tiéd; kathā—elbeszélések; amṛta—nektár; niṣevakaḥ—megízlelve; ut—távolból; vyudasyet—felszabadulhatnak.
FORDÍTÁS
A vidyādharák így szóltak: Ó, Urunk! Ez az emberi test arra való, hogy általa elérjük a legtökéletesebb célt. Külső energiád azonban arra kényszeríti az élőlényt, hogy tévesen az anyagi testével és az anyagi energiával azonosítsa magát, s ezért māyā bűvöletében az anyagi élvezetben akarja megtalálni a boldogságát. Rossz úton jár, s mindig az átmeneti, illuzórikus boldogsághoz vonzódik, ám a Te transzcendentális cselekedeteidnek olyan erejük van, hogy ha valaki róluk hall vagy beszél, megszabadulhat az illúziótól.
MAGYARÁZAT
Az emberi életformát arthadának hívják, mert ez a test nagy segítség a megtestesült lélek számára, hogy eljusson a legtökéletesebb szintre. Prahlāda Mahārāja kijelentette: noha a test átmeneti, mégis segíthet elérni a legfőbb tökéletességet. Az alacsonyabb rendű életformáktól a magasabbak felé tartó fejlődés folyamatában az emberi létforma nagy áldás. Māyā azonban olyan erős, hogy noha megkaptuk ezt a rendkívüli ajándékot, az emberi létformát, az ideiglenes anyagi boldogság hatására elfelejtjük, mi is életünk célja. Olyan dolgokhoz vonzódunk, amelyek előbb-utóbb megszűnnek majd létezni. Ez a vonzódás az ideiglenes test iránti vonzódással kezdődik. Ebben a szörnyűséges élethelyzetben egyetlen út vezet a felszabaduláshoz: ha az ember a Legfelsőbb Úr szent nevének transzcendentális éneklésébe és hallgatásába merül: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare. A yuṣmat-kathāmṛta-niṣevakaḥ szavak azt jelentik: „akik az Úrról szóló elbeszélések nektárjának ízét élvezik”. Két könyv van, ami legfőképpen Kṛṣṇa szavait és cselekedeteit beszéli el. A Bhagavad-gītā nem más, mint Kṛṣṇa tanítása, a Śrīmad-Bhāgavatam pedig egyedül Kṛṣṇáról és bhaktáiról beszél. Ez a két könyv Kṛṣṇa szavainak különleges nektárja. Akik e két védikus írás alapján prédikálnak, azok könnyedén kiszabadulhatnak az illuzórikus, feltételekhez kötött életből, amit māyā kényszerít ránk. A feltételekhez kötött lélek azért van illúzióban, mert nem törekszik arra, hogy megértse lelki azonosságát. Sokkal inkább az anyagi teste érdekli, ami egy villanás csupán, és megsemmisül, amint eljön az ideje. Amikor az élőlénynek az egyik testből a másikba kell vándorolnia, minden megváltozik körülötte, s māyā bűvöletének hatása alatt új környezetében megint elégedetté válik. Māyānak ezt a bűvöletét āvaraṇātmikā śaktinak nevezik, mert olyan erős, hogy hatására az élőlény a legförtelmesebb körülmények között is elégedett, még akkor is, ha féregként születik meg a belekben vagy a hasüregben, ahol vizelet és ürülék veszi körül. Ez māyā befedő hatása. Az emberi életforma azonban egy lehetőség arra, hogy megértsük mindezt. Aki elszalasztja ezt a lehetőséget, azt a legszerencsétlenebbnek tekinthetjük. Az illuzórikus māyāból kiszabadulni a Kṛṣṇáról szóló elbeszélések segítségével lehet. Az Úr Caitanya egy olyan utat javasol, amelyet járva mindenki megmaradhat jelenlegi helyzetében, minden változtatás nélkül, csupán a megfelelő hiteles forrásokból Kṛṣṇáról kell hallania. Az Úr Caitanya mindenkinek azt tanácsolta, hogy terjessze Kṛṣṇa szavait: „Mindannyian váljatok lelki tanítómesterré! Kötelességetek csupán az, hogy bárkivel is találkoztok, beszéljetek neki Kṛṣṇáról vagy Kṛṣṇa utasításairól.” A Kṛṣṇa-tudat Nemzetközi Szervezete e célból működik. Nem kérünk senkit arra, hogy először változtasson a helyzetén, s aztán jöjjön hozzánk. Nem, mi csak arra kérünk mindenkit, jöjjön velünk, s énekelje: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare, mert mi tudjuk, hogy pusztán attól, hogy valaki Kṛṣṇáról hall vagy Róla beszél, élete megváltozik. Új fény ragyog majd fel előtte, és élete sikeressé válik.