HU/SB 4.7.55


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


55. VERS

maitreya uvāca
evaṁ bhagavatādiṣṭaḥ
prajāpati-patir harim
arcitvā kratunā svena
devān ubhayato ’yajat


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

maitreyaḥ—Maitreya; uvāca—mondta; evam—így; bhagavatā—az Istenség Legfelsőbb Személyisége által; ādiṣṭaḥ—tanított; prajāpati-patiḥ—valamennyi prajāpati vezére; harim—Hari; arcitvā—az imádat után; kratunā—az áldozati szertartásokkal; svena—sajátja; devān—a félistenek; ubhayataḥ—külön; ayajat—imádott.


FORDÍTÁS

A bölcs Maitreya így szólt: Miután az Istenség Legfelsőbb Személyisége kedvesen kioktatta Dakṣát, Dakṣa, a prajāpatik vezére az előírt áldozati szertartásokkal imádta az Úr Viṣṇut, majd külön imádatot mutatott be az Úr Brahmānak és az Úr Śivának is.


MAGYARÁZAT

Mindent az Úr Viṣṇunak kell felajánlani, prasādáját pedig ki kell osztani a félistenek között. Ezt a szokást még mindig követik Jagannātha templomában, Purīban. Jagannātha fő temploma körül számos félistennek van temploma, és a prasādából, amit először Jagannāthának ajánlanak fel, valamennyi félistennek adnak. Bhagālin mūrtiját Viṣṇu prasādájával imádják, és Bhuvaneśvara híres Śiva-templomában is az Úr Viṣṇu vagy az Úr Jagannātha prasādáját ajánlják fel az Úr Śiva mūrtijának. Ez a vaiṣṇavák elve. Egy vaiṣṇava nem becsüli le a közönséges élőlényeket, még a kis hangyát sem; mindenkinek megadja azt a tiszteletet, ami helyzete alapján megilleti. A felajánlás azonban a középpontnak, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, Kṛṣṇának, azaz Viṣṇunak szól. Egy magas szinten álló bhakta mindenben látja, hogy kapcsolatban áll Kṛṣṇával; semmit sem lát úgy, hogy Tőle független. Ez jelenti azt, hogy mindent egynek lát.