HU/SB 4.8.20
20. VERS
- yasyāṅghri-padmaṁ paricarya viśva-
- vibhāvanāyātta-guṇābhipatteḥ
- ajo ’dhyatiṣṭhat khalu pārameṣṭhyaṁ
- padaṁ jitātma-śvasanābhivandyam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yasya—akinek; aṅghri—láb; padmam—lótuszláb; paricarya—imádva; viśva—univerzum; vibhāvanāya—teremtésért; ātta—kapott; guṇa-abhipatteḥ—hogy szert tegyen a szükséges tulajdonságokra; ajaḥ—a születetlen (az Úr Brahmā); adhyatiṣṭhat—került; khalu—kétségtelenül; pārameṣṭhyam—a legmagasabb rang az univerzumban; padam—helyzet; jita-ātma—aki legyőzte az elméjét; śvasana—az életlevegő szabályozásával; abhivandyam—imádatra méltó.
FORDÍTÁS
Sunīti folytatta: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége oly hatalmas, hogy pusztán lótuszlábának imádatával dédapád, az Úr Brahmā szert tett az univerzum megteremtéséhez szükséges képességre. Noha megszületetlen, és ő a legfőbb minden élő teremtmény között, magas rangját csak az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyének köszönheti, akit még a nagy yogīk is imádnak az elme fölött uralkodva, az életlevegő [prāṇa] szabályozásával.
MAGYARÁZAT
Sunīti az Úr Brahmā, Dhruva Mahārāja dédapja példáját említi. Noha az Úr Brahmā szintén élőlény, vezeklése és lemondása következtében a Legfelsőbb Úr kegyéből elnyerte az univerzum teremtőjének előkelő rangját. Ahhoz, hogy törekvéseink sikerrel járjanak, nemcsak szigorú vezekléseket és lemondásokat kell végeznünk, hanem az Istenség Legfelsőbb Személyiségének kegyére kell bíznunk magunkat. Erre célzott Dhruva Mahārāja mostohaanyja, és most saját anyja, Sunīti is megerősítette ezt.