HU/SB 4.8.45
45. VERS
- prasādābhimukhaṁ śaśvat
- prasanna-vadanekṣaṇam
- sunāsaṁ subhruvaṁ cāru-
- kapolaṁ sura-sundaram
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
prasāda-abhimukham—mindig kész indokolatlan kegyét adni; śaśvat—mindig; prasanna—elégedett; vadana—száj; īkṣaṇam—látás; su-nāsam—nagyon szépen ívelt orr; su-bhruvam—nagyon díszes szemöldökök; cāru—gyönyörű; kapolam—homlok; sura—a félistenek; sundaram—szépséges.
FORDÍTÁS
Az Úr arca örökké nagyon szép és kedves. A bhakták szemében sohasem tűnik elégedetlennek, s mindig kész megáldani őket. Szeme, felékesített szemöldöke, nemes vonalú orra és magas homloka végtelenül elragadó. Szépségesebb Ő, mint a félistenek együttvéve.
MAGYARÁZAT
Ez a vers egyértelműen elmagyarázza, hogyan kell az Úr formáján meditálnunk. A személytelen meditáció csupán a modern idők hamis találmánya, melyet egyetlen védikus írás sem tanácsol. Amikor a Bhagavad-gītā a meditációt javasolja, mindig a mat-paraḥ szót használja, ami azt jelenti, hogy „Hozzám tartozó”. Minden Viṣṇu-forma az Úr Kṛṣṇához tartozik, hiszen Ő az eredeti Viṣṇu-forma. Előfordul, hogy valaki a személytelen Brahmanon próbál meditálni, amit a Bhagavad-gītā avyaktának nevez, ami megnyilvánulatlant vagy személytelent jelent. Ám Maga az Úr azt is megjegyzi, hogy akik személytelen arculatához ragaszkodnak, azoknak tengernyi akadállyal kell megküzdeniük, mert senki sem képes a személytelen arculatra koncentrálni. Az Úr formájára kell összpontosítanunk, amelyről Dhruva Mahārāja meditációja kapcsán e versekben olvashatunk. A későbbi leírásokból kiderül majd, hogy Dhruva Mahārāja a tökéletességre vitte ezt a fajta meditációt, és yogája sikerrel járt.