HU/SB 4.8.55
55. VERS
- salilaiḥ śucibhir mālyair
- vanyair mūla-phalādibhiḥ
- śastāṅkurāṁśukaiś cārcet
- tulasyā priyayā prabhum
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
salilaiḥ—vízzel; śucibhiḥ—megtisztítva; mālyaiḥ—virágfüzérekkel; vanyaiḥ—erdei virágokból készült; mūla—gyökerek; phala-ādibhiḥ—különféle zöldségekkel és gyümölcsökkel; śasta—frissen nőtt fű; aṅkura—bimbók; aṁśukaiḥ—fák, például a bhūrja fa háncsával; ca—és; arcet—imádnia kell; tulasyā—tulasī levelekkel; priyayā—amit az Úr nagyon szeret; prabhum—az Urat.
FORDÍTÁS
Az Urat úgy kell imádnunk, hogy tiszta vizet, tiszta virágfüzéreket, gyümölcsöket, virágokat és zöldségeket ajánlunk fel Neki, amit az erdőben találunk. Frissen nőtt füvet, apró virágbimbókat vagy akár faháncsot is gyűjthetünk Számára, s ha lehetséges, tulasī leveleket is ajánljunk fel Neki, mert azt az Istenség Legfelsőbb Személyisége nagyon szereti.
MAGYARÁZAT
Ez a vers kiemeli, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége nagyon szereti a tulasī levelet, s hogy a bhaktáknak különös gondot kell fordítaniuk arra, hogy minden templomban és minden prédikáló központban legyen tulasī levél. A nyugati országokban a Kṛṣṇa-tudatos mozgalom terjesztése során nekem nagy szomorúságot okozott, hogy nem találtam tulasī leveleket. Éppen ezért nagyon hálás vagyok tanítványomnak, Śrīmatī Govinda dāsīnak, aki vállalta a nagy gonddal járó feladatot, hogy a tulasī magokat elültesse és felnevelje. Kṛṣṇa kegyéből sikerrel járt, s most mozgalmunkban szinte minden központban nőnek tulasī növények.
A tulasī levélnek nagyon fontos szerepe van az Istenség Legfelsőbb Személyisége imádatában. Ebben a versben a salilaiḥ szó azt jelenti: „vízzel”. Dhruva Mahārāja a Yamunā partján végezte imádatát. A Yamunā és a Gangesz szent folyók, s Indiában vannak bhakták, akik ragaszkodnak hozzá, hogy a mūrtit a Gangesz vagy a Yamunā vizével kell imádni. A deśa-kāla azonban azt jelenti, hogy „az időt és a helyet figyelembe véve”. A nyugati országokban nincs Yamunā vagy Gangesz folyó — nincs olyan víz, ami e folyókból származna. Ez azt jelentené, hogy abba kell hagynunk az arcā-imádatot? Nem. Salilaiḥ bármilyen vizet jelenthet, amilyen csak van, de tisztának kell lennie, és tiszta körülmények között kell beszerezni. Ilyen vizet használhatunk. Minden mást, a virágfüzéreket, a gyümölcsöket és zöldségeket az adott országnak és a választéknak megfelelően kell előteremtenünk. A tulasī levél nagyon fontos ahhoz, hogy elégedetté tegyük az Urat, ezért lehetőségeinkhez mérten törekedjünk arra, hogy neveljünk tulasī növényt. Dhruva Mahārājának Nārada Muni azt tanácsolta, hogy azokkal a gyümölcsökkel és virágokkal imádja az Urat, amelyeket az erdőben talál. A Bhagavad-gītāban Kṛṣṇa egyértelműen kijelenti, hogy elfogadja a zöldségeket, a gyümölcsöket, a virágokat stb. Semmi mást nem szabad felajánlanunk az Úr Vāsudevának, mint amit a nagyszerű szaktekintély, Nārada Muni ebben a versben előír. Nem ajánlhatunk fel saját szeszélyeink szerint bármit a mūrtinak. Gyümölcs és zöldség mindenhol terem az univerzumban, ezért nagyon kell ügyelnünk e parányi dolog betartására is.