HU/SB 5.1.11


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


11. VERS

śrī-bhagavān uvāca
nibodha tātedam ṛtaṁ bravīmi
māsūyituṁ devam arhasy aprameyam
vayaṁ bhavas te tata eṣa maharṣir
vahāma sarve vivaśā yasya diṣṭam


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

śrī-bhagavān uvāca—a legfelsőbb személy, az Úr Brahmā így szólt; nibodha—kérlek, hallgasd figyelmesen; tāta—kedves fiam; idam—ezt; ṛtam—igaz; bravīmi—beszélek; —nem; asūyitum—irigynek lenni; devam—az Istenség Legfelsőbb Személyiségére; arhasi—kell neked; aprameyam—aki meghaladja tapasztalati tudásunkat; vayam—mi; bhavaḥ—az Úr Śiva; te—tiéd; tataḥ—apa; eṣaḥ—ez; mahā-ṛṣiḥ—Nārada; vahāmaḥ—véghezvinni; sarve—mind; vivaśāḥ—nem tud eltérni; yasya—akinek; diṣṭam—az utasítástól.


FORDÍTÁS

Az Úr Brahmā, az univerzum legfőbb személyisége így szólt: Kedves Priyavratám! Kérlek, hallgasd figyelmesen szavaim! Ne légy irigy a Legfelsőbb Úrra, akit tapasztalatunkkal sohasem mérhetünk fel. Mindannyiunknak végre kell hajtanunk a Legfelsőbb utasításait, még az Úr Śivának, atyádnak és a nagy bölcsnek, Mahārṣi Nāradának is. Nem térhetünk el parancsától.


MAGYARÁZAT

Az odaadó szolgálat tizenkét nagy hiteles személyisége közül négyen    —    maga az Úr Brahmā, fia, Nārada, Svāyambhuva Manu és az Úr Śiva    —    álltak Priyavrata előtt, számtalan más igaz bölcs társaságában. Brahmā meg akarta értetni Priyavratával, hogy annak ellenére, hogy ezek a nagy személyiségek mind hiteles tekintélyek, nem tehetik meg, hogy ne engedelmeskedjenek az Istenség Legfelsőbb Személyisége utasításainak, akit ez a vers devának, „mindig dicsőséges”-nek nevez. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének hatalma, dicsősége és ereje sohasem csökken. Az Īśopaniṣad az Urat apāpa-viddhának nevezi, ami arra utal, hogy Rá soha nincsen hatással semmi, ami anyagi szempontból bűnnek számít. A Śrīmad-Bhāgavatam szintén azt mondja az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről, hogy olyan hatalmas, hogy nem befolyásolhatja semmi olyan dolog, amit mi esetleg elítélendőnek tekintünk. A Legfelsőbb Úr helyzetével kapcsolatban a nap példáját szoktuk megemlíteni, ami elpárologtatja a vizeletet a földről, ám ettől sohasem szennyeződik be. A Legfelsőbb Urat sohasem lehet azzal vádolni, hogy rosszat tesz.

Amikor az Úr Brahmā elment, hogy rávegye Priyavratát, hogy fogadja el az univerzum uralkodásának felelősségét, nem önkényesen cselekedett: a Legfelsőbb Úr utasítását követte. Valójában Brahmā és a többi hiteles tekintély sohasem tesz semmit az Ő engedélye nélkül. A Legfelsőbb Úr mindenki szívében jelen van. A Śrīmad-Bhāgavatam elején olvashatjuk: tene brahma hṛdā ya ādi-kavaye, Az Úr a szívén keresztül adta át Brahmānak a védikus tudást. Minél inkább megtisztul az élőlény az odaadó szolgálat hatására, annál közelebbi kapcsolatba kerül az Istenség Legfelsőbb Személyiségével. Ezt a Śrīmad Bhagavad-gītā is megerősíti:

teṣāṁ satata-yuktānāṁ
bhajatāṁ prīti-pūrvakam
dadāmi buddhi-yogaṁ taṁ
yena mām upayānti te

„Akik szüntelen szeretettel és odaadással szolgálnak Engem, azoknak megadom azt az értelmet, mellyel eljuthatnak Hozzám.” (BG 10.10) Az Úr Brahmāt tehát nem saját szeszélye hozta Priyavratához, hanem az Istenség Legfelsőbb Személyisége utasította, hogy győzze meg a herceget. Az Úr cselekedeteit az anyagi érzékek segítségével lehetetlen megérteni, ezért a vers aprameyának nevezi Őt. Az Úr Brahmā először azt tanácsolta Priyavratának, hallgassa szavait figyelmesen és irigység nélkül.

Ebből a versből megérthetjük, miért kényszerül valaki arra, hogy akarata ellenére végrehajtson valamilyen tettet. A Legfelsőbb Úr utasításait még az sem tagadhatja meg, aki olyan hatalmas, mint az Úr Śiva, az Úr Brahmā, Manu vagy Nārada, a nagy bölcs. Ezek a hiteles tekintélyek kétségtelenül rendkívül hatalmasak, mégsem tehetik meg, hogy ne engedelmeskedjenek az Istenség Legfelsőbb Személyisége parancsainak. Az Úr Brahmā a Legfelsőbb Úr utasítására ment el Priyavratához, ezért először el akarta oszlatni Priyavrata minden gyanúját azzal kapcsolatban, hogy esetleg az ellenségeként érkezett. Az Úr Brahmā a Legfelsőbb Úr utasításait követte, ezért Priyavratának a hasznára vált, hogy teljesítette a parancsát, úgy, ahogyan az Úr akarta.