HU/SB 5.1.14


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


14. VERS

yad-vāci tantyāṁ guṇa-karma-dāmabhiḥ
sudustarair vatsa vayaṁ suyojitāḥ
sarve vahāmo balim īśvarāya
protā nasīva dvi-pade catuṣ-padaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

yat—akinek; vāci—a védikus utasítások formájában; tantyām—egy hosszú kötélhez; guṇa—tulajdonságok; karma—és munka; dāmabhiḥ—kötelek által; su-dustaraiḥ—nagyon nehéz elkerülni; vatsa—kedves fiam; vayam—mi; su-yojitāḥ—végezzük; sarve—mind; vahāmaḥ—véghezvinni; balim—az Őt kielégítő utasításokat; īśvarāya—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; protāḥ—megkötve; nasi—az orránál; iva—mint; dvi-pade—a kétlábúnak (aki vezet); catuḥ-padaḥ—a négylábúak (bikák).


FORDÍTÁS

Kedves fiam! A védikus utasítások tulajdonságaink és tetteink alapján mindannyiunkat a varṇāśrama csoportjaihoz kötnek. Ezeket kikerülni rendkívül nehéz, mert létük tudományos alapokon nyugszik. Eleget kell hát tennünk a varṇāśrama-dharma szerinti kötelességeinknek, miképpen a bikák is abba az irányba kényszerülnek menni, amerre a hajcsár húzza őket az orrukba fűzött kötélnél fogva.


MAGYARÁZAT

Ebben a versben a tantyāṁ guṇa-karma-dāmabhiḥ szavak nagyon fontosak. Mindannyian az anyagi természet kötőerőivel, a guṇákkal való kapcsolatunk szerint kapunk testet, és ennek megfelelően cselekszünk. A Bhagavad-gītā elmondja, hogy a társadalmi rendszer négy rendjét    —    a brāhmaṇa, kṣatriya, vaiśya és śūdra rendeket    —    a guṇa és a karma, a tulajdonság és a munka határozza meg. Ezzel kapcsolatban azonban ellentmondásokkal találkozhatunk, mert vannak, akik azt mondják, hogy mivel az ember múlt életének guṇája és karmája szerint kap testet, a születés határozza meg a társadalmi helyzetet. Mások szerint azonban a múltbeli élet guṇája és karmája szerinti születés nem lényeges, mert az ember még ebben az életében is megváltoztathatja a guṇáját és a karmáját. Így azt mondják, hogy a társadalmi rend négy felosztását    —    a brāhmaṇák, kṣatriyák, vaiśyák és śūdrák osztályait    —    ennek az életnek a guṇája és karmája szerint kell megszervezni. Ezt a magyarázatot erősíti meg a Śrīmad-Bhāgavatamban Nārada Muni is. Yudhiṣṭhira Mahārāját a guṇa és a karma jellemzőire oktatva elmondta, hogy ezeknek a jellemzőknek kell meghatározniuk a társadalom felosztását. Más szóval ha valaki brāhmaṇa családban születik, de egy śūdra jellemzőivel bír, akkor śūdrának kell tekinteni, s ugyanígy ha egy śūdra brahminikus tulajdonságokra tesz szert, akkor brāhmaṇának számít.

A varṇāśrama rendszer tudományos alapokon nyugszik, ezért ha a védikus utasítások szerint elfogadjuk a varṇa és az āśrama felosztásait, életünk sikeres lesz. Ha az emberi társadalom nem oszlik ilyen csoportokra, nem lehet tökéletes. Ezt a Viṣṇu Purāṇa (3.8.9) is elmondja:

varṇāśramācāravatā
puruṣeṇa paraḥ pumān
viṣṇur ārādhyate panthā
nānyat tat-toṣa-kāraṇam

„Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, az Úr Viṣṇut a varṇa és āśrama rendszer előírta kötelességek megfelelő végzésével lehet imádni. Nincs más mód arra, hogy elégedetté tegyük Őt. Az embernek a négy varṇa és āśrama intézményében kell élnie.” Az egész emberi társadalomnak az Úr Viṣṇut kell imádnia. Jelen pillanatban azonban az emberi társadalom nem tudja, hogy ez az élet végső célja, tökéletessége, ezért az embereket arra tanítják, hogy az Úr Viṣṇu imádata helyett az anyagot imádják. A modern társadalom haladási iránya arra készteti az embereket, hogy azt gondolják, az anyagot manipulálva, felhőkarcolókat, hatalmas utakat, autókat stb. építve fejlődhetnek a civilizáció útján. Az ilyen civilizációt kétségtelenül materialistának kell neveznünk, mert tagjai nem ismerik az élet célját. Az élet célja nem más, mint hogy elérjük Viṣṇut, az embereket azonban megzavarja az anyagi energia külső megnyilvánulása. Ezért az anyagi fejlődés vakon halad, s a vezetők szintén vakok, akik követőiket rossz irányba vezetik.

A legjobb, ha elfogadjuk a Védák utasításait, melyeket ez a vers yad-vāciként említ. Ezen utasítások alapján mindenkinek ki kell derítenie, hogy brāhmaṇa, kṣatriya, vaiśya vagy śūdra-e, és eszerint kell képzést kapnia. Így élete sikeres lehet, másképp viszont az egész emberi társadalomban zűrzavar támad. Ha az emberi társadalom a varṇa és az āśrama szerinti tudományos felosztás alapján működik, valamint ha követi a védikus utasításokat, akkor az emberek élete helyzetüktől függetlenül sikeres lesz. Nem igaz, hogy a brāhmaṇák felemelkednek a transzcendentális szintre, de a śūdrák nem. Ha követik a védikus utasításokat, mindannyian    —    a brāhmaṇák, a kṣatriyák, a vaiśyák és a śūdrák egyaránt    —    felemelkedhetnek a transzcendentális síkra, és sikert érhetnek el az életben. A Védák utasításai az Istenség Legfelsőbb Személyisége egyértelmű rendelkezései. A vers példája szerint a bikák arra mennek, amerre a hajcsár az orrukba fűzött kötélnél fogva vezeti őket. Ha a Védák utasításai szerint haladunk, mi is az élet tökéletes útját járhatjuk. Ellenben ha nem ily módon, hanem saját szeszélyes elképzeléseink szerint megyünk, életünket tönkre fogja tenni a zavarodottság, és kétségbeeséssel fog végződni. Az emberek jelenleg nem követik a Védák utasításait, ezért valójában mindannyian zavarodottak. Úgy kell tehát elfogadnunk az Úr Brahmā Priyavratának szóló utasítását, mint igazi, tudományos irányt, amely az élet sikeréhez vezet. Ezt szintén megerősíti a Bhagavad-gītā (BG 16.23):

yaḥ śāstra-vidhim utsṛjya
vartate kāma-kārataḥ
na sa siddhim avāpnoti
na sukhaṁ na parāṁ gatim

Ha nem élünk a śāstrák, a Védák utasítása szerint, akkor sohasem érünk el sikert az életben, a boldogságról vagy egy magasabb színvonalú életről nem is beszélve.