HU/SB 5.1.2
2. VERS
- na nūnaṁ mukta-saṅgānāṁ
- tādṛśānāṁ dvijarṣabha
- gṛheṣv abhiniveśo ’yaṁ
- puṁsāṁ bhavitum arhati
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—nem; nūnam—bizonyára; mukta-saṅgānām—akik mentesek a ragaszkodástól; tādṛśānām—ilyen; dvija-ṛṣabha—ó, legkiválóbb brāhmaṇa; gṛheṣu—a családi élethez; abhiniveśaḥ—rendkívüli ragaszkodás; ayam—ez; puṁsām—személyeknek; bhavitum—lenni; arhati—lehetséges.
FORDÍTÁS
Ó, brāhmaṇák gyöngye! A bhakták kétségtelenül felszabadult lelkek, ezért lehetetlen, hogy a családi ügyek foglalkoztassák őket.
MAGYARÁZAT
A Bhakti-rasāmṛta-sindhu elmondja, hogy az Úr odaadó szolgálatát végezve az ember megértheti az élőlény és az Istenség Legfelsőbb Személyisége transzcendentális helyzetét. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét a bhaktin kívül semmilyen más módon nem lehet megérteni. Az Úr ezt megerősíti a Śrīmad-Bhāgavatamban is (SB 11.14.21). Bhaktyāham ekayā grāhya: „Engem egyedül odaadó szolgálattal lehet megismerni.” A Bhagavad-gītāban (BG 18.55) az Úr Kṛṣṇa szintén azt mondja: bhaktyā mām abhijānāti. „Csakis az odaadó szolgálat révén lehet Engem megérteni.” Így aztán lehetetlen, hogy egy bhakta ragaszkodjon a családi élethez, hiszen ő maga és társai mind felszabadult lelkek. Mindenki az ānandát, a boldogságot keresi, ám az anyagi világban ezt senki sem találhatja meg. Boldogság egyedül az odaadó szolgálatban van. A családi ragaszkodás és az odaadó szolgálat nem férnek meg egymás mellett. Parīkṣit Mahārāja ezért némiképp meglepődött, amikor azt hallotta, hogy Priyavrata Mahārāja az odaadó szolgálathoz és a családi élethez egyaránt ragaszkodott.