HU/SB 5.1.41


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


41. VERS

bhaumaṁ divyaṁ mānuṣaṁ ca
mahitvaṁ karma-yogajam
yaś cakre nirayaupamyaṁ
puruṣānujana-priyaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

bhaumam—az alsóbb bolygóknak; divyam—mennyei; mānuṣam—emberi lényeknek; ca—szintén; mahitvam—minden gazdagság; karma—a gyümölcsöző cselekedetekkel; yoga—misztikus erővel; jam—született; yaḥ—aki; cakre—csinálta; niraya—pokollal; aupamyam—összehasonlítás vagy egyenlőség; puruṣa—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; anujana—a bhaktáknak; priyaḥ—legkedvesebb.


FORDÍTÁS

„A bölcs Nārada kiváló követőjeként és híveként Priyavrata Mahārāja mindazt a gazdagságot, amire az alsó bolygókon, a mennyekben vagy az emberi társadalomban gyümölcsöző cselekedeteivel és misztikus hatalma révén szert tett, egyformán pokolinak tekintette.”


MAGYARÁZAT

Śrīla Rūpa Gosvāmī szerint egy bhakta olyan emelkedett szinten áll, hogy azt gondolja magáról, nem méltó semmilyen anyagi gazdagságra. A Földön, a mennyei bolygókon, sőt még az alsóbb bolygórendszerekben, a Pātālán is eltérő gazdagsággal találkozunk. Egy bhakta azonban tudja, hogy ezek mind anyagiak, s ezért egyáltalán nem  érdeklik. A Bhagavad-gītā kijelenti: paraṁ dṛṣṭvā nivartate. A yogīk és a jñānīk néha önként lemondanak az anyagi gazdagságról, hogy a saját útjukat kövessék a felszabadulás felé, és megízleljék a lelki gyönyört. Gyakran előfordul azonban, hogy elbuknak, mert az anyagi gazdagságról való mesterséges lemondás nem lehet hosszú életű. Magasabb ízt kell tapasztalnunk a lelki életben    —    így válhatunk meg az anyagi gazdagságtól. Priyavrata Mahārāja már megízlelte a lelki gyönyört, ezért semmi olyan anyagi cél nem érdekelte, melyet az alsó, a felső vagy a középső bolygórendszerek kínálnak az embernek.


Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Ötödik Énekének első fejezetéhez, melynek címe: „Priyavrata Mahārāja tettei”.