HU/SB 5.10.1
1. VERS
- śrī-śuka uvāca
- atha sindhu-sauvīra-pate rahūgaṇasya vrajata ikṣumatyās taṭe tat-kula-patinā śibikā-vāha-puruṣānveṣaṇa-samaye daivenopasāditaḥ sa dvija-vara upalabdha eṣa pīvā yuvā saṁhananāṅgo go-kharavad dhuraṁ voḍhum alam iti pūrva-viṣṭi-gṛhītaiḥ saha gṛhītaḥ prasabham atad-arha uvāha śibikāṁ sa mahānubhāvaḥ.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-śukaḥ uvāca—Śukadeva Gosvāmī tovább beszélt; atha—így; sindhu-sauvīra-pateḥ—Sindhu és Sauvīra államok uralkodója; rahū-gaṇasya—a király, akit Rahūgaṇának neveztek; vrajataḥ—miközben ment (Kapila āśramájába); ikṣu-matyāḥ taṭe—az Ikṣumatī folyó partján; tat-kula-patinā—a gyaloghintót vivő szolgák vezetője által; śibikā-vāha—hogy vigye a gyaloghintót; puruṣa-anveṣaṇa-samaye—amikor egy embert keresett; daivena—véletlenül; upasāditaḥ—közelébe került; saḥ—az; dvija-varaḥ—Jaḍa Bharata, egy brāhmaṇa fia; upalabdhaḥ—elérte; eṣaḥ—ez az ember; pīvā—nagyon erős és keménykötésű; yuvā—fiatal; saṁhanana-aṅgaḥ—nagyon erős végtagokkal; go-khara-vat—mint egy tehén vagy egy szamár; dhuram—terhet; voḍhum—vinni; alam—képes; iti—így gondolkodott; pūrva-viṣṭi-gṛhītaiḥ—mások, akiket korábban arra kényszerítettek, hogy végezzék ezt a munkát; saha—vele; gṛhītaḥ—vitték; prasabham—erőszakkal; a-tat-arhaḥ—bár nem alkalmas rá, hogy vigye a gyaloghintót; uvāha—vitte; śibikām—a gyaloghintót; saḥ—ő; mahā-anubhāvaḥ—a nagy lélek.
FORDÍTÁS
Śukadeva Gosvāmī folytatta: Kedves királyom! Rahūgaṇa király, Sindhu és Sauvīra államok uralkodója Kapilāśrama felé tartott. Amikor a gyaloghintóját hordozó legfőbb szolgák elérték az Ikṣumatī folyó partját, szükségük volt még egy emberre. Keresni akartak valakit, s véletlenül Jaḍa Bharata akadt az útjukba. Szemükbe ötlött, hogy Jaḍa Bharata nagyon fiatal és erős, s végtagjain duzzadtak az izmok. Alkalmas volt teherhordásra, akárcsak a tehenek és a szamarak. Noha Jaḍa Bharatához, a nagy lélekhez nem illett ez a munka, így gondolkodva mégis habozás nélkül arra kényszerítették, hogy vigye a gyaloghintót.