HU/SB 5.10.13
13. VERS
- unmatta-matta-jaḍavat sva-saṁsthāṁ
- gatasya me vīra cikitsitena
- arthaḥ kiyān bhavatā śikṣitena
- stabdha-pramattasya ca piṣṭapeṣaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
unmatta—őrület; matta—egy részeg; jaḍa-vat—mint egy ostoba; sva-saṁsthām—eredeti, örök helyzetemben; gatasya—annak, aki elérte; me—nekem; vīra—ó, király; cikitsitena—szidalmaid által; arthaḥ—az értelme vagy célja; kiyān—mi; bhavatā—általad; śikṣitena—tanítva; stabdha—ostoba; pramattasya—egy bolondnak; ca—is; piṣṭa-peṣaḥ—mint lisztet őrölni.
FORDÍTÁS
Kedves királyom! Azt mondtad: „Te gazember, te félnótás bolond! Megbüntetlek, s akkor majd észhez térsz!” Ezzel kapcsolatban hadd mondjam el, hogy bár úgy teszek, mintha egy süketnéma félkegyelmű lennék, valójában önmegvalósított lélek vagyok. Mit érsz azzal, ha megbüntetsz? Ha úgy van, ahogy gondolod, és valóban őrült vagyok, akkor büntetésed olyan lesz, mintha egy halott lovat vernél: nem lesz hatása. Ha megbüntetsz egy őrültet, nem gyógyul ki őrületéből.
MAGYARÁZAT
Ebben az anyagi világban mindenki őrültként cselekszik, bizonyos tévfelfogások hatása alatt, melyekre az anyagi feltételek között tett szert. A tolvaj például tudja, hogy lopni nem jó, s hogy a király vagy Isten megbünteti ezért. Látja, hogy a rendőrség elfogja és börtönbe csukja a tolvajokat, mégis újra és újra lop. Az a rögeszméje, hogy a lopás boldoggá teszi. Ez az őrület jele. A tolvaj az újabb és újabb büntetés ellenére nem tud lemondani a lopásról, így aztán megbüntetésének semmi haszna.