HU/SB 5.10.23
23. VERS
- śāstābhigoptā nṛpatiḥ prajānāṁ
- yaḥ kiṅkaro vai na pinaṣṭi piṣṭam
- sva-dharmam ārādhanam acyutasya
- yad īhamāno vijahāty aghaugham
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śāstā—az uralkodó; abhigoptā—alattvalói jóakarója, ahogyan az apa jót akar gyermekeinek; nṛ-patiḥ—a király; prajānām—a népnek; yaḥ—aki; kiṅkaraḥ—parancsvégrehajtó; vai—valójában; na—nem; pinaṣṭi piṣṭam—azt őrli, ami már meg van őrölve; sva-dharmam—az ember saját mestersége szerinti kötelessége; ārādhanam—imádata; acyutasya—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; yat—ami; īhamānaḥ—végezve; vijahāti—megszabadulnak tőle; agha-ogham—minden gyümölcsöző tett és téves cselekedet.
FORDÍTÁS
Kedves uram! Azt mondtad, hogy a király és az alattvaló vagy a mester és a szolga közötti kapcsolat nem örök. Ám annak ellenére, hogy az ilyen kapcsolatok ideiglenesek, ha valaki király, akkor kötelessége uralkodni népe felett és megbüntetni azokat, akik nem engedelmeskednek a törvényeknek. Azzal, hogy megbünteti őket, arra tanítja alattvalóit, hogy engedelmeskedjenek az állam törvényeinek. Azt is mondtad, hogy megbüntetni egy süketnéma embert éppen olyan, mint rágni a megrágottat vagy őrölni a már megőröltet — vagyis semmi haszna. Ha azonban valaki a saját mestersége szerinti kötelességét végzi, amit a Legfelsőbb Úr jelölt ki számára, bűnei kétségtelenül megsemmisülnek. Ezért ha valakit kényszerítenek arra, hogy elvégezze a helyzetéből adódó kötelességét, az a javára válik, mert így elpusztíthatja minden bűnét.
MAGYARÁZAT
Rahūgaṇa Mahārāja érvei kétségtelenül nagyon hatásosak. Śrīla Rūpa Gosvāmī a Bhakti-rasāmṛta-sindhuban (1.2.4) azt mondja: tasmāt kenāpy upāyena manaḥ kṛṣṇe niveśayet, bárhogyan is, de az embernek a Kṛṣṇa-tudatot kell gyakorolnia. Valójában minden élőlény Kṛṣṇa örök szolgája, de feledékenységének köszönhetően māyā örök szolgájaként cselekszik. Amíg valaki māyāt szolgálja, nem lehet boldog. A mi Kṛṣṇa-tudatos mozgalmunknak az a célja, hogy az embereknek az Úr Kṛṣṇa szolgálatában adjunk elfoglaltságot. Ez segíteni fog nekik abban, hogy megszabaduljanak minden anyagi szennyeződéstől és bűnös cselekedettől. A Bhagavad-gītā (BG 4.10) megerősíti: vīta-rāga-bhaya-krodhāḥ. Ha megválunk az anyagi cselekedetektől, megszabadulhatunk a félelemtől és a dühtől. A lemondás révén az ember megtisztul, és alkalmassá válik arra, hogy hazatérjen Istenhez. A királynak az a dolga, hogy úgy uralkodjon alattvalói felett, hogy azok Kṛṣṇa-tudatosak lehessenek. Ez mindenkinek a hasznára válik. Sajnos azonban napjainkban a király vagy az államelnök az Úr szolgálata helyett érzékkielégítéssel foglalja le az embereket, és az ilyen cselekedetek bizonyosan senki számára sem hasznosak. Rahūgaṇa király azt akarta, hogy Jaḍa Bharata vigye a gyaloghintóját, s ez kétségtelenül egyfajta érzékkielégítés volt a király részéről. Ha azonban valaki az Úr szolgálatát végezve visz egy gyaloghintót, az egyértelműen nagy áldással jár a számára. Ha egy elnök ebben az istentagadó társadalomban az embereket valamilyen módon odaadó szolgálattal foglalja le, vagy felébreszti Kṛṣṇa-tudatukat, a legjobb szolgálatot teszi nekik.