HU/SB 5.10.3


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


3. VERS

atha ta īśvara-vacaḥ sopālambham upākarṇyopāya-turīyāc chaṅkita-manasas taṁ vijñāpayāṁ babhūvuḥ.


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

atha—így; te—ők (a gyaloghintó hordozói); īśvara-vacaḥ—uruk, Rahūgaṇa király szavai; sa-upālambham—szemrehányással; upākarṇya—hallotta; upāya—az eszközök; turīyāt—a negyediktől; śaṅkita-manasaḥ—akik féltek; tam—őt (a királyt); vijñāpayām babhūvuḥ—tudatták vele.


FORDÍTÁS

A gyaloghintót vivő szolgák Rahūgaṇa Mahārāja fenyegető szavai hallatán megrémültek, hogy uruk megbünteti őket. Így szóltak hozzá:


MAGYARÁZAT

A politika tudománya szerint a király néha megbékíti, néha megszidja, néha kigúnyolja, néha pedig megjutalmazza alattvalóit    —    így uralkodik felettük. A szolgák, akik a gyaloghintót vitték, megértették, hogy a király haragos, és meg fogja szidni őket.