HU/SB 5.11.10
10. VERS
- gandhākṛti-sparśa-rasa-śravāṁsi
- visarga-raty-arty-abhijalpa-śilpāḥ
- ekādaśaṁ svīkaraṇaṁ mameti
- śayyām ahaṁ dvādaśam eka āhuḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
gandha—illat; ākṛti—forma; sparśa—érintés; rasa—íz; śravāṁsi—és hang; visarga—ürítés; rati—szexuális kapcsolat; arti—mozgás; abhijalpa—beszéd; śilpāḥ—megragadni vagy elengedni valamit; ekādaśam—tizenegyedik; svīkaraṇam—elfogadni mint; mama—enyém; iti—így; śayyām—ez a test; aham—én; dvādaśam—tizenkettedik; eke—néhányan; āhuḥ—mondják.
FORDÍTÁS
Az öt tudásszerző érzékszerv tárgyai a hang, az érintés, a forma, az íz és az illat, az öt cselekvő érzéké pedig a beszéd, a tapintás, a mozgás, az ürítés és a szexuális érintkezés. Mellettük létezik az a felfogás, amikor az ember azt gondolja, hogy „ez az én testem, az én társadalmam, az én családom, az én nemzetem” és így tovább. Ezt a tizenegyedik funkciót, az elme funkcióját hamis egónak nevezik. Néhány filozófus szerint ez a tizenkettedik funkció, melynek működési területe a test.
MAGYARÁZAT
E tizenegy felsorolt dolog különféle tárgyakra irányul. Az orrunkkal szagolni tudunk, a szemünkkel látunk, a fülünkkel hallunk, és így jutunk ismeretekhez. Hozzájuk hasonlóan vannak karmendriyák, cselekvő érzékek is: a kéz, a láb, a nemi szervek, a végbél, a száj stb. Amikor a hamis ego kiterjed, hatására azt gondoljuk, hogy „ez az én testem, családom, társadalmam, országom” stb.