HU/SB 5.11.2
2. VERS
- tathaiva rājann uru-gārhamedha-
- vitāna-vidyoru-vijṛmbhiteṣu
- na veda-vādeṣu hi tattva-vādaḥ
- prāyeṇa śuddho nu cakāsti sādhuḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tathā—ezért; eva—valójában; rājan—ó, király; uru-gārha-medha—az anyagi családos élettel kapcsolatos szertartások; vitāna-vidyā—a tudásban, ami terjed; uru—nagyon; vijṛmbhiteṣu—azok között, akiket érdekel; na—nem; veda-vādeṣu—akik a Védák véleményét hangoztatják; hi—valóban; tattva-vādaḥ—a lelki tudomány; prāyeṇa—szinte mindig; śuddhaḥ—mentes minden szennyezett cselekedettől; nu—valójában; cakāsti—tűnnek; sādhuḥ—olyan ember, aki az odaadó szolgálat fejlett szintjén áll.
FORDÍTÁS
Kedves királyom! A mester és a szolga, a király és az alattvaló közötti kapcsolatról szóló beszélgetések csupán anyagi cselekedetekről szólnak. Akik az anyagi cselekedetek iránt érdeklődnek, amelyekről a Védák írnak, azok szeretnek anyagi áldozatokat bemutatni, és az anyagi tettekben hisznek. Az ilyen emberekre határozottan nem vár lelki fejlődés.
MAGYARÁZAT
Ebben a versben két fontos szó van: veda-vāda és tattva-vāda. A Bhagavad-gītā szerint azokat, akik csak ragaszkodnak a Védákhoz, de nem értik meg a Védák célját vagy a Vedānta-sūtrát, veda-vāda-ratáḥnak nevezik.
- yām imāṁ puṣpitāṁ vācaṁ
- pravadanty avipaścitaḥ
- veda-vāda-ratāḥ pārtha
- nānyad astīti vādinaḥ
- kāmātmānaḥ svarga-parā
- janma-karma-phala-pradām
- kriyā-viśeṣa-bahulāṁ
- bhogaiśvarya-gatiṁ prati
„A csekély tudással rendelkezők nagyon vonzódnak a Védák virágos szavaihoz, melyek különféle gyümölcsöző cselekedeteket ajánlanak annak érdekében, hogy az ember eljusson a mennyei bolygókra, hogy előnyös helyzetben szülessen meg, hogy hatalomra tegyen szert és így tovább. Érzékkielégítésre és gazdag életre vágynak, ezért azt mondják, hogy nincs más ezen kívül.” (BG 2.42-43)
A Védák veda-vāda követői általában a karma-kāṇḍához, a védikus utasítások szerinti áldozatok bemutatásához vonzódnak, s ezzel a felsőbb bolygórendszerekbe emelkedhetnek. Általában a Cāturmāsyát követik. Akṣayyaṁ ha vai cāturmāsya-yājinaḥ sukṛtaṁ bhavati: aki elvégzi a cāturmāsya-yajñát, abból jámbor ember lesz, aki pedig jámbor, az felemelkedhet a felsőbb bolygórendszerekbe (ūrdhvaṁ gacchanti sattva-shtāḥ). A Védák néhány követője a karma-kāṇḍához, a Védák gyümölcsöző cselekedeteihez ragaszkodik, hogy majdan magasabb színvonalú életet élhessen. Vannak azonban olyanok is, akik azt állítják, hogy nem ez a Védák célja. Tad yathaiveha karma-jitaḥ lokaḥ kṣīyate evam evam utra puṇya-jitaḥ lokaḥ kśīyate. Ebben a világban az ember kimagasló helyzetbe kerülhet, ha előkelő családban születik meg, ha művelt, szép vagy nagyon gazdag. Ezek az előző életben elkövetett jámbor cselekedetekért járó ajándékok, melyek azonban véget érnek, amint a jámbor tettek raktára kimerül. Ha ragaszkodunk a jámbor tettekhez, következő életünkben megkaphatjuk ezeket a világi lehetőségeket, és megszülethetünk a mennyei bolygókon. Egyszer azonban ezeknek is vége szakad. Kṣīṇe puṇye martya-lokaṁ viśanti (BG 9.21): amikor nincsen már több jámbor tettünk raktáron, újra vissza kell térnünk erre a martya-lokára. A védikus utasítások szerint a Védák valódi célját nem a jámbor tettek jelentik. A valódi célt a Bhagavad-gītā magyarázza el. Vedaiś ca sarvair aham eva vedyaḥ: a Védák célja az, hogy megértsük Kṛṣṇát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. A veda-vādīk valójában nem rendelkeznek fejlett tudással, s a jñāna-kāṇḍa (a Brahman-megértés) követői sem tökéletesek. Aki azonban eléri az upāsanā szintjét, és elfogadja az Istenség Legfelsőbb Személyisége imádatát, az tökéletessé válik (ārādhanānāṁ sarveṣāṁ viṣṇor ārādhanaṁ param). A Védák valóban említést tesznek a különféle félistenek imádatáról és az áldozatok végrehajtásáról, de az ilyen imádat alacsonyabb rendű, mert az imádók nem tudják, hogy a végső cél Viṣṇu (na te viduḥ svārtha-gatiṁ hi viṣṇum). Amikor valaki eljut a viṣṇor ārādhanam, vagyis a bhakti-yoga szintjére, akkor elérte az élet tökéletességét. Máskülönben — ahogy azt a Bhagavad-gītā elmondja — az ember nem tattva-vādī, hanem veda-vādī, a védikus utasítások vak követője lesz. Egy veda-vādī nem tisztulhat meg az anyagi szennyeződéstől, ha nem válik tattva-vādīvá, azaz ha nem ismeri meg az Abszolút Igazságot. A tattvát három aspektusban lehet tapasztalni — brahmeti paramātmeti bhagavān iti śabdyate. Még akkor is imádnunk kell Bhagavānt, Viṣṇut és az Ő kiterjedéseit, ha eljutottunk a tattva megértésének síkjára, másként nem lehetünk tökéletesek. Bahūnāṁ janmanām ante jñānavān māṁ prapadyate: sok-sok élet után az, aki igazi tudásra tett szert, meghódol Kṛṣṇának. A végkövetkeztetés az, hogy az ostoba, szegényes tudással rendelkező emberek nem érthetik meg sem Bhagavānt, sem Brahmant, sem Paramātmāt. A Védák tanulmányozása és az Abszolút Igazság, az Istenség Legfelsőbb Személyisége megértésének elérése után azonban az ember a tökéletes tudás síkjára emelkedhet.