HU/SB 5.12.10
10. VERS
- evaṁ kṛśaṁ sthūlam aṇur bṛhad yad
- asac ca saj jīvam ajīvam anyat
- dravya-svabhāvāśaya-kāla-karma-
- nāmnājayāvehi kṛtaṁ dvitīyam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
evam—így; kṛśam—sovány vagy alacsony; sthūlam—kövér; aṇuḥ—kicsi; bṛhat—nagy; yat—ami; asat—ideiglenes; ca—és; sat—létezik; jīvam—az élőlények; ajīvam—élettelen anyag; anyat—más okok; dravya—jelenség; sva-bhāva—természet; āśaya—helyzet; kāla—idő; karma—cselekedetek; nāmnā—csak ilyen nevek által; ajayā—az anyagi természet által; avehi—meg kell értened; kṛtam—létrehozott; dvitīyam—kettősség.
FORDÍTÁS
Ennek az univerzumnak nincs valódi, végső léte, ezért a benne lévő dolgok — rövidség, különbségek, nagyság, soványság, kicsiség, eredmény, ok, életszimptómák és anyagok — mind csupán a képzelet szüleményei. Valamennyi csupán ugyanabból az anyagból, földből készült edény, csak az elnevezésük más. A különbséget a szubsztancia, a természet, a veleszületett hajlam, az idő és a cselekedet határozza meg. Tudnod kell, hogy ezek pusztán az anyagi természet létrehozta mechanikus megnyilvánulások.
MAGYARÁZAT
Az anyagi világ ideiglenes megnyilvánulásait és változatait pusztán az anyagi természet hozza létre a különféle körülmények között: prakṛteḥ kṛyamāṇāni guṇaiḥ karmāṇi sarvaśaḥ. Az anyagi természet által végrehajtott tetteket és azok visszahatásait néha saját tudományos feltalálásainknak tekintjük, ezért magunknak akarunk tulajdonítani minden érdemet, s elutasítjuk Isten létét. Erről ír a Bhagavad-gītā (BG 3.27): ahaṅkāra-vimūḍhātmā kartāham iti manyate. Amiatt, hogy az illuzórikus külső energia befedi az élőlényt, az élőlény igyekszik a maga érdemének tulajdonítani az anyagi világ különféle megnyilvánulásait. Ezeket azonban az anyagi erő, melyet az Istenség Legfelsőbb Személyiségének energiája lendít mozgásba, automatikusan hozza létre. A végső ok ezért a Legfelsőbb Személy. A Brahma-saṁhitā kijelenti:
- īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ
- sac-cid-ānanda-vigrahaḥ
- anādir ādir govindaḥ
- sarva-kāraṇa-kāraṇam
Ő minden ok oka, a végső ok. Ezzel kapcsolatban Śrīla Madhvācārya így szólt: evaṁ sarvaṁ tathā prakṛtvayai kalpitaṁ viṣṇor anyat. evaṁ prakṛtyādhāraḥ svayam ananyādhāro viṣṇur eva. ataḥ sarva-śabdāś ca tasminn eva. Az eredeti ok az Úr Viṣṇu, ám az emberek tudatlanságból azt gondolják, hogy az anyag minden dolog oka.
- rājā goptāśrayo bhūmiḥ
- śaraṇaṁ ceti laukikaḥ
- vyavahāro na tat satyaṁ
- tayor brahmāśrayo vibhuḥ
A dolgokat az ideiglenes, külsődleges síkon szemléljük, így azonban nem a valóságot látjuk. A valódi védelmezője és menedéke minden dolognak Brahman, a Legfelsőbb, s nem a király.
- goptrī ca tasya prakṛtis
- tasyā viṣṇuḥ svayaṁ prabhuḥ
- tava goptrī tu pṛthivī
- na tvaṁ goptā kṣiteḥ smṛtaḥ
- ataḥ sarvāśrayaiś caiva
- goptā ca harir īśvaraḥ
- sarva-śabdābhidheyaś ca
- śabda-vṛtter hi kāraṇam
- sarvāntaraḥ sarva-bahir
- eka eva janārdanaḥ
A valódi védelmező az anyagi természet, de az ő Ura Viṣṇu. Ő az Ura mindennek. Kívülről és belülről egyaránt az Úr Janārdana irányít. Ő az oka, hogy a szavaknak értelmük van, s Ő az oka mindannak, ami minden hangban kifejezésre jut.
- śirasodhāratā yadvad
- grīvāyās tadvad eva tu
- āśrayatvaṁ ca goptṛtvam
- anyeṣām upacārataḥ
Az Úr Viṣṇu az egész teremtés nyugvóhelye: brahmaṇo hi pratiṣṭhāham (BG 14.27). Minden a Brahmanon nyugszik. Valamennyi univerzum a brahmajyotiban van, s az univerzumok atmoszférája ad helyet a bolygók mindegyikének. Minden bolygón óceánok, hegyek, államok és királyságok vannak, s mindegyik bolygó számtalan élőlénynek nyújt menedéket. Lábaikon mind a földön állnak, de végső soron minden az Istenség Legfelsőbb Személyisége energiáin nyugszik. Ezért nevezik Őt sarva-kāraṇa-kāraṇamnak, minden ok okának.