HU/SB 5.12.15
15. VERS
- sā māṁ smṛtir mṛga-dehe ’pi vīra
- kṛṣṇārcana-prabhavā no jahāti
- atho ahaṁ jana-saṅgād asaṅgo
- viśaṅkamāno ’vivṛtaś carāmi
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sā—az; mām—enyém; smṛtiḥ—emlékezni előző életem cselekedeteire; mṛga-dehe—őztestben; api—bár; vīra—ó, nagy hős; kṛṣṇa-arcana-prabhavā—ami a Kṛṣṇának végzett őszinte szolgálat hatására történt; no jahāti—nem hagytam el; atho—ezért; aham—én; jana-saṅgāt—a közönséges emberek társaságától; asaṅgaḥ—teljesen elkülönültem; viśaṅkamānaḥ—félve; avivṛtaḥ—mások szeme elől rejtve; carāmi—járok mindenhol.
FORDÍTÁS
Hős királyom! Mivel valaha őszintén szolgáltam az Urat, még az őztestben is emlékeztem mindenre, ami előző életemben történt. Jól tudom, hogy előző életemben elbuktam, ezért mindig távol maradok a közönséges emberektől. Rossz, materialista társaságuktól tartva egyedül vándorlok, mások szeme elől elrejtőzve.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītā azt mondja: svalpam apy dharmasya (BG 2.40). Kétségtelenül nagy kudarc, ha az emberi élet után valaki állati létformába kerül, ám az Úr odaadó szolgálata Bharata Mahārāja esetében nem veszett kárba. Így van ez minden bhakta esetében. A Bhagavad-gītā (BG 8.6) kijelenti: yaṁ yaṁ vāpi smaran bhāvaṁ tyajaty ante kalevaram. A halál pillanatában a természet törvényeinek megfelelően az elme egy bizonyos gondolatban merül el. Ez állati élethez is vezethet, ám egy bhakta mégsem veszít semmit. Bharata Mahārāja őztestbe került, de nem feledkezett meg helyzetéről, s így még őzként is emlékezett leesésének okára. Emiatt aztán lehetőséget kapott arra, hogy nagyon tiszta brāhmaṇák családjában szülessen meg. Az Úrnak végzett szolgálata tehát nem veszett kárba.