HU/SB 5.12.4


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


4. VERS

yad āha yogeśvara dṛśyamānaṁ
kriyā-phalaṁ sad-vyavahāra-mūlam
na hy añjasā tattva-vimarśanāya
bhavān amuṣmin bhramate mano me


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

yat—ami; āha—mondta; yoga-īśvara—ó, misztikus erő mestere; dṛśyamānam—tisztán látható; kriyā-phalam—annak a következményei, hogy a test ide-oda mozdul, például a fáradtságérzet; sat—létező; vyavahāra-mūlam—aminek az alapja csakis az illem; na—nem; hi—bizonyára; añjasā—egészében, valójában; tattva-vimarśanāya—tanácsot kérve megérteni az igazságot; bhavān—te magad; amuṣmin—abban a magyarázatban; bhramate—zavarodott; manaḥ—elme; me—enyém.


FORDÍTÁS

Ó, misztikus erő mestere! Azt mondtad, hogy a test igénybevételéből származó fáradtság, annak ellenére, hogy közvetlenül érzékeljük, valójában nem létezik    —    léte csupán formális. Az efféle kérdésekkel és válaszokkal senki sem juthat el az Abszolút Igazság végső meghatározásáig. E kijelentésed megzavarta kissé az elmémet.


MAGYARÁZAT

A testi életfelfogásra vonatkozó formális kérdések és válaszok nem tartoznak az Abszolút Igazságról szóló tudáshoz. Az Abszolút Igazság ismerete egészen más, mint a testi fájdalmak és örömök formális megértése. A Bhagavad-gītāban az Úr Kṛṣṇa elmondja Arjunának, hogy a testtel kapcsolatban tapasztalt fájdalmak és örömök ideiglenesek, örökké jönnek és mennek. Nem szabad hagynunk, hogy megzavarjanak bennünket, hanem el kell tűrnünk őket, s folytatnunk kell a lelki megvalósítás útját.