HU/SB 5.13.16


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


16. VERS

prasajjati kvāpi latā-bhujāśrayas
tad-āśrayāvyakta-pada-dvija-spṛhaḥ
kvacit kadācid dhari-cakratas trasan
sakhyaṁ vidhatte baka-kaṅka-gṛdhraiḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

prasajjati—mind jobban és jobban ragaszkodik; kvāpi—néha; latā-bhuja-āśrayaḥ—aki gyönyörű feleségének kúszónövényekhez hasonló puha karjainál keres menedéket; tat-āśraya—akit ilyen kúszónövények védelmeznek; avyakta-pada—akik érthetetlen dalokat énekelnek; dvija-spṛhaḥ—madarakat akar hallani; kvacit—néha; kadācit—valahol; hari-cakrataḥ trasan—az oroszlán üvöltésétől rettegve; sakhyam—barátságot; vidhatte—köt; baka-kaṅka-gṛdhraiḥ—darvakkal, gémekkel és keselyűkkel.


FORDÍTÁS

Az élőlény az anyagi lét erdejében néha a kúszónövényeknél keres menedéket, s arra vágyik, hogy a kúszónövényeken ülő madarak csivitelését hallgassa. Az erdő üvöltő oroszlánjaitól rettegve darvakkal, gémekkel és keselyűkkel barátkozik.


MAGYARÁZAT

Az anyagi világ erdejében számtalan vadállat, madár, fa és kúszónövény él. Az élőlény néha a kúszónövényeknél keres menedéket, más szóval felesége folyondárhoz hasonló karjai ölelésében akarja megtalálni a boldogságot. A folyondárokon sok-sok csivitelő madár ül, s ez arra utal, hogy az ember felesége édes hangját hallgatva vágyik az elégedettségre. Amikor azonban megöregszik, a közelgő haláltól kezd rettegni, ami egy üvöltő oroszlánhoz hasonlít. Hogy megmeneküljön az oroszlán támadásától, hamis svāmīknál, yogīknál, inkarnációknál, képmutatóknál és csalóknál keres menedéket. Így vezeti félre az illuzórikus energia, s így teszi tönkre az életét. Hariṁ vinā mṛtiṁ na taranti, mondják az írások: senki sem menekülhet meg a fenyegető haláltól, ha nem keres menedéket az Istenség Legfelsőbb Személyiségénél. A hari szó az oroszlánra és a Legfelsőbb Úrra egyaránt utal. Ahhoz, hogy valaki megmeneküljön Hari, a halál oroszlánja karmai közül, a legfelsőbb Harinál, az Istenség Legfelsőbb Személyiségénél kell oltalmat keresnie. A csekély tudással rendelkező emberek az abhakta csalóknál és képmutatóknál keresnek menedéket, hogy megmeneküljenek a haláltól. Az anyagi világ erdejében az élőlény először úgy akar boldog lenni, hogy felesége kúszónövényszerű karjaiba menekül, s az ő édes hangját hallgatja. Később csaló guruknál és sādhuknál keres menedéket, akik olyanok, mint a darvak, a gémek és a keselyűk. Mind a kétszer becsapják, mert nem a Legfelsőbb Úrnál keresett menedéket.