HU/SB 5.14.18
18. VERS
- kvacid gṛhāśrama-karma-codanāti-bhara-girim ārurukṣamāṇo loka-vyasana-karṣita-manāḥ kaṇṭaka-śarkarā-kṣetraṁ praviśann iva sīdati.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kvacit—néha; gṛha-āśrama—a családi életben; karma-codana—a gyümölcsöző cselekedetek szabályai; ati-bhara-girim—a nagy hegy; ārurukṣamāṇaḥ—fel akar mászni; loka—anyagi; vyasana—a hajszáknak; karṣita-manāḥ—akinek az elméje vonzódik; kaṇṭaka-śarkarā-kṣetram—a tüskékkel és éles kavicsokkal teli föld; praviśan—belépve; iva—mint; sīdati—bánkódik.
FORDÍTÁS
A családi életben az embernek sok yajñát és sok gyümölcsöző tettet kell elvégeznie, különösen a vivāha-yajñát [fiaik és leányaik házassági szertartását] és a szentelt zsinór ceremóniát. E terjedelmes és nehezen végrehajtható áldozatok mind a gṛhastha kötelességeihez tartoznak. Magas hegyhez hasonlítják őket, amelyet át kell szelnie annak, aki ragaszkodik az anyagi cselekedetekhez. Aki túl akar lépni e rituális szertartásokon, annak olyan fájdalmakat kell elviselnie, amilyet a szúrós tüskék és kavicsok okoznak, amikor az ember egy hegyre akar felmászni. A feltételekhez kötött léleknek így korlátlan szenvedésben van része.
MAGYARÁZAT
Sok olyan társadalmi kötelesség van, amelynek azért kell eleget tenni, hogy az ember megőrizze tekintélyét a társadalomban. A különféle országokban és társadalmakban számtalan ünnepet és szertartást tartanak. Indiában az apának meg kell házasítania a gyermekeit, és csak ha ezt a feladatot elvégezte, akkor tett eleget tökéletesen családja iránti kötelességének. Egy házasságot nyélbe ütni rendkívül nehéz, különösen napjainkban. Manapság senki sem tudja megfelelően bemutatni az áldozati szertartást, és senki sem tudja megfizetni fiai vagy lányai esküvőjének költségeit. Éppen ezért a családosok rengeteget szenvednek, amikor szembe kell nézniük ezekkel a társadalmi kötelességekkel. Olyan, mintha tüskék és kavicsok szurkálnák őket. Az anyagi ragaszkodás azonban olyan erős, hogy az ember a szenvedés ellenére sem tud lemondani róla. Prahlāda Mahārāja ezért azt javasolja (SB 7.5.5):
- hitvātma-pātaṁ gṛham andha-kūpaṁ
- vanaṁ gato yad dharim āśrayeta
Az úgynevezett kényelmes családi élet egy sötét kúthoz hasonlít egy mező közepén. Ha valaki egy fűvel befedett sötét kútba zuhan, életét veszti, hiába kiált segítségért. A fejlett szinten álló transzcendentalisták ezért azt javasolják, hogy ne lépjünk a gṛhastha-āśramába. Jobb a brahmacarya-āśramában felkészülni a lemondásokra, és tiszta brahmacārīnak maradni egy életen át, hogy az ember ne érezze a gṛhastha-āśramában az anyagi élet szúró töviseit. A gṛhastha-āśramában eleget kell tennünk a barátok és rokonok meghívásainak, és rituális szertartásokat kell bemutatnunk. Az embert így rabul ejtik az efféle dolgok, noha lehet, hogy nincs elég pénze folytatni őket. A gṛhastha életforma megtartása érdekében az embernek sokat kell dolgoznia, hogy pénzt keressen. Ezzel azonban az anyagi élet útvesztőjébe bonyolódik, és szenvednie kell a tüskék szúrásaitól.