HU/SB 5.14.20
20. VERS
- sa eva punar nidrājagara-gṛhīto ’ndhe tamasi magnaḥ śūnyāraṇya iva śete nānyat-kiñcana veda śava ivāpaviddhaḥ.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—az a feltételekhez kötött lélek; eva—bizonyára; punaḥ—újra; nidrā-ajagara—a mély álom pitonja; gṛhītaḥ—felfalja; andhe—a vak sötétben; tamasi—tudatlanságban; magnaḥ—elmerülve; śūnya-araṇye—az elszigetelt erdőben; iva—mint; śete—lefekszik; na—nem; anyat—más; kiñcana—bármi; veda—tudja; śavaḥ—egy halott test; iva—mint; apaviddhaḥ—eldobták.
FORDÍTÁS
Śukadeva Gosvāmī tovább beszélt Parīkṣit Mahārājához: Kedves királyom! Az alvás éppen olyan, mint egy piton. Akik az anyagi lét erdejében vándorolnak, azokat az alvás pitonja falja fel, s marásától örökre a tudatlanság sötétségében maradnak. Olyanok, akár a halott testek, melyeket egy távoli erdőben hagynak. A feltételekhez kötött lélek így nem képes megérteni, mi történik az életben.
MAGYARÁZAT
Az anyagi élet nem más, mint teljes elmerülés az evésben, az alvásban, a párzásban és a védekezésben. Ezek közül az alvást az emberek nagyon komolyan veszik. Miközben alszik az ember, teljesen megfeledkezik az élet céljáról, és arról, mit kell tennie. Az önmegvalósítás érdekében az embernek igyekeznie kell kerülni az alvást, amennyire csak lehetséges. A vṛndāvanai Gosvāmīk szinte egyáltalán nem aludtak. Természetesen valamennyit aludtak, mert a testnek szüksége van az alvásra, de csak körülbelül két órát, sőt néha még annyit se. Mindig lelki tetteket végeztek. Nidrāhāra-vihārakādi-vijitau. Nyomdokaikat követve nekünk is meg kell próbálnunk csökkenteni az alvást, az evést, a párzást és a védekezést.