HU/SB 5.14.44
44. VERS
- yo dustyajān kṣiti-suta-svajanārtha-dārān
- prārthyāṁ śriyaṁ sura-varaiḥ sadayāvalokām
- naicchan nṛpas tad-ucitaṁ mahatāṁ madhudviṭ-
- sevānurakta-manasām abhavo ’pi phalguḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yaḥ—aki; dustyajān—nagyon nehéz feladni; kṣiti—a föld; suta—gyermekek; sva-jana-artha-dārān—rokonok, gazdagság és egy gyönyörű feleség; prārthyām—kívánatos; śriyam—a szerencse istennője; sura-varaiḥ—a legkiválóbb félisten; sa-daya-avalokām—akinek kegyes pillantása; na—nem; aicchat—vágyott; nṛpaḥ—a király; tat-ucitam—ez illő hozzá; mahatām—a nagy személyiségeknek (mahātmāknak); madhu-dviṭ—az Úr Kṛṣṇának, aki megölte Madhu démont; sevā-anurakta—vonzza a szerető szolgálat; manasām—azoknak, akiknek az elméje; abhavaḥ api—még a felszabadulás is; phalguḥ—jelentéktelen.
FORDÍTÁS
Śukadeva Gosvāmī folytatta: Kedves királyom, Bharata Mahārāja cselekedetei csodálatosak! Lemondott mindenről, amitől másoknak oly nehéz megválniuk. Elhagyta királyságát, feleségét és családját is. Gazdagsága oly mesés volt, hogy még a félistenek is irigyelték, ő azonban lemondott róla. Illő volt, hogy egy olyan nagy személyiség, mint ő, nagy bhakta legyen. Mindentől meg tudott válni, mert végtelenül vonzódott az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa szépségéhez, gazdagságához, hírnevéhez, tudásához, erejéhez és lemondásához. Kṛṣṇa olyan vonzó, hogy az ember az Ő kedvéért minden kívánatos dolgot fel tud adni. Akinek az elméjét az Úr szerető szolgálata ragadja el, annak a szemében még a felszabadulás is jelentéktelennek tűnik.
MAGYARÁZAT
Ez a vers megerősíti, hogy Kṛṣṇa mindenkit vonzó. Bharata Mahārāja annyira vonzódott Kṛṣṇához, hogy minden anyagi tulajdonáról lemondott Érte. A materialista embereket általában csábítják az anyagi javak.
- ato gṛha-kṣetra-sutāpta-vittair
- janasya moho ’yam ahaṁ mameti
- (SB 5.5.8)
„Az ember vonzódik testéhez, otthonához, tulajdonához, gyermekeihez, rokonaihoz és vagyonához. Ily módon növeli élete illúzióját, s az »én és enyém« szerint gondolkodik.” Az anyagi dolgok vonzereje kétségtelenül az illúziónak köszönhető. Vonzódni hozzájuk teljesen értéktelen, mert csak tévútra vezetik a feltételekhez kötött lelket. Az ember élete akkor sikeres, ha Kṛṣṇa erejének, szépségének és kedvteléseinek vonzerejében merül el, amelyekről a Śrīmad-Bhāgavatam Tizedik Éneke ír. A māyāvādīk ahhoz vonzódnak, hogy az Úr létébe olvadjanak, de Kṛṣṇa sokkal vonzóbb, mint ez a vágy. Az abhavaḥ szó jelentése: „nem születik meg újra az anyagi világban”. Egy bhakta nem törődik azzal, vajon megszületik-e újra vagy sem. Minden körülmények között elégedett, ha szolgálhatja az Urat. Ez a valódi mukti.
- īhā yasya harer dāsye
- karmaṇā manasā girā
- nikhilāsv apy avasthāsu
- jīvan-muktaḥ sa ucyate
„Aki úgy cselekszik, hogy testével, elméjével, intelligenciájával és szavaival Kṛṣṇát szolgálja, az már felszabadult, annak ellenére, hogy még ebben az anyagi világban él.” (Bhakti-rasāmṛta-sindhu 1.2.187) Aki mindig arra vágyik, hogy Kṛṣṇát szolgálja, az szeretne meggyőzni másokat arról, hogy van egy Istenség Legfelsőbb Személyisége, és hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége Kṛṣṇa. Egyedül erre törekszik, és számára mindegy, hogy a mennyországban vagy a pokolban van. Ezt nevezik uttamaśloka-lālasának.