HU/SB 5.19.20
20. VERS
- yo ’sau bhagavati sarva-bhūtātmany anātmye ’nirukte ’nilayane paramātmani vāsudeve ’nanya-nimitta-bhakti-yoga-lakṣaṇo nānā-gati-nimittāvidyā-granthi-randhana-dvāreṇa yadā hi mahā-puruṣa-puruṣa-prasaṅgaḥ.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yaḥ—bárki; asau—az; bhagavati—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; sarva-bhūta-ātmani—minden élőlény Felsőlelke; anātmye—nem ragaszkodva; anirukte—akit az elme és a beszéd nem közelíthet meg; anilayane—nem függ semmi mástól; parama-ātmani—a Legfelsőbb Léleknek; vāsudeve—az Úr Vāsudeva, Vasudeva fia; ananya—minden más nélkül; nimitta—ok; bhakti-yoga-lakṣaṇaḥ—a tiszta odaadó szolgálat szimptómáival; nānā-gati—különféle célok; nimitta—az ok; avidyā-granthi—a tudatlanság köteléke; randhana—elvágni; dvāreṇa—eszközzel; yadā—amikor; hi—valójában; mahā-puruṣa—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; puruṣa—a bhaktával; prasaṅgaḥ—bensőséges kapcsolat.
FORDÍTÁS
Sok-sok élet után, amikor jámbor cselekedeteinek gyümölcsei beérnek, az ember lehetőséget kap arra, hogy tiszta bhaktákkal társuljon, s ekkor képes lesz elvágni a tudatlanság kötelékének csomóját, ami a különféle gyümölcsöző tettek következtében leköti. A bhakták társaságának hatására egyre több odaadó szolgálatot végez az Úr Vāsudevának, aki transzcendentális, aki nem ragaszkodik az anyagi világhoz, aki az elme és a szavak fölött áll, és aki független minden mástól. Ez a bhakti-yoga, az Úr Vāsudevának végzett odaadó szolgálat a felszabadulás valódi útja.
MAGYARÁZAT
A Brahman-megvalósítás a felszabadulás kezdetét jelenti, a Paramātmā-megvalósítás egy további lépés a felszabadulás felé, ám a valódi felszabadulást akkor éri el az ember, ha megérti, hogy ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége örök szolgája (muktir hitvānyatā rūpaṁ svarūpeṇa vyavasthitiḥ). Az anyagi világban a testi életfelfogás következtében mindenki egy rossz cél elérése érdekében cselekszik. Amikor valaki brahma-bhūtává válik, azaz teljes lelki megvalósításra tesz szert, megérti, hogy ő nem a test, megérti, hogy a testi életfelfogás alapján cselekedni haszontalan, és rossz irányba vezet. Ekkor elkezdődhet az odaadó szolgálata. Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban (BG 18.54) így szól:
- brahma-bhūtaḥ prasannātmā
- na śocati na kāṅkṣati
- samaḥ sarveṣu bhūteṣu
- mad-bhaktiṁ labhate parām
„Aki ekképpen eljutott a transzcendentális síkra, az egyszerre megvalósítja a Legfelsőbb Brahmant, és teljes boldogság tölti el. Sohasem bánkódik, nem vágyik semmire, és egyenlő minden élőlénnyel szemben. Ebben az állapotban tiszta odaadó szolgálatot végezhet Nekem.” Az igazi felszabadulás az odaadó szolgálat. Amikor valaki az Istenség Legfelsőbb Személyisége szépségéhez vonzódik, és elméje mindig az Úr lótuszlábán meditál, akkor többé nem érdekli semmi olyasmi, ami nem segíti az önmegvalósításban. Úgy is mondhatnánk, elveszíti minden vonzódását az anyagi cselekedetek iránt. A Taittirīya Upaniṣad (2.7) azt mondja: eṣa hy evānandayati. yadā hy evaiṣa etasmin na dṛśye ’nātmye anirukte ’nilanaye ’bhayaṁ pratiṣṭhāṁ vindate ’tha so ’bhayaṁ gato bhavati. Az élőlény akkor állapodik meg egy gyönyörteli, lelki életben, amikor tökéletesen megérti, hogy boldogsága a lelki önmegvalósítástól függ, ami az ānanda (gyönyör) alapelve, valamint akkor, amikor örökké az Urat szolgálja, aki fölött senki sem áll.