HU/SB 5.2.2
2. VERS
- sa ca kadācit pitṛloka-kāmaḥ sura-vara-vanitākrīḍācala-droṇyāṁ bhagavantaṁ viśva-sṛjāṁ patim ābhṛta-paricaryopakaraṇa ātmaikāgryeṇa tapasvy ārādhayāṁ babhūva.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—ő (Āgnīdhra király); ca—szintén; kadācit—egykor; pitṛloka—a Pitṛloka bolygó; kāmaḥ—vágyakozva; sura-vara—a nagy félisteneknek; vanitā—a nők; ākrīḍā—a kedvtelések helye; acala-droṇyām—a Mandara-hegy egyik völgyében; bhagavantam—a leghatalmasabbnak (az Úr Brahmānak); viśva-sṛjām—olyan személyiségeknek, akik ezt az univerzumot teremtették; patim—az úr; ābhṛta—összegyűjtötte; paricaryā-upakaraṇaḥ—mindaz, ami az imádathoz szükséges; ātma—az elmének; eka-agryeṇa—teljes figyelemmel; tapasvī—aki lemondást gyakorol; ārādhayām babhūva—imádatot végzett.
FORDÍTÁS
Āgnīdhra Mahārāja egy tökéletes fiat szeretett volna, s arra vágyott, hogy a Pitṛlokán élhessen, ezért egyszer az Úr Brahmāt, az anyagi teremtésért felelős személyiségek urát kezdte imádni. A Mandara-hegy egyik völgyébe vonult, ahová a mennyei bolygók leányai szoktak lejönni sétálni. Kerti virágokat gyűjtött és más szükséges kellékeket, majd szigorú lemondásba és imádatba kezdett.
MAGYARÁZAT
A király pitṛloka-kāma lett, azaz arra vágyott, hogy eljusson a Pitṛloka nevű bolygóra. Erről a bolygóról a Bhagavad-gītā is említést tesz (yānti deva-vratā devān pitṝn yānti pitṛ-vratāḥ). Ahhoz, hogy valaki ide eljusson, arra van szükség, hogy nagyon jó fiai legyenek, akik az Úr Viṣṇunak áldoznak, a felajánlások maradékait pedig az ősatyáknak adják. A śrāddha szertartás célja az, hogy elégedetté tegye az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, az Úr Viṣṇut, s miután Őt elégedetté tette az ember, a prasādát az ősatyáinak ajánlhassa, s így boldoggá tehesse őket. A Pitṛloka lakói általában karma-kāṇḍīyák, vagyis gyümölcsöző cselekedeteket végeznek, s jámbor tetteik következtében kerültek erre a bolygóra. Mindaddig ott maradhatnak, ameddig leszármazottaik viṣṇu-prasādát ajánlanak nekik. A mennyei bolygókról azonban — s így a Pitṛlokáról is — az embernek vissza kell térni a Földre, amikor jámbor tetteinek gyümölcsei elfogynak. A Bhagavad-gītā (BG 9.21) megerősíti: kṣīṇe puṇye martya-lokaṁ viśanti, a jámboran cselekvők a felsőbb bolygókra kerülnek, de amikor jámbor cselekedeteiknek minden eredményét megkapták, újra visszatérnek a Földre.
Priyavrata Mahārāja nagy bhakta volt. Hogyan lehetséges, hogy egy olyan fiút nemzett, aki a Pitṛlokára akart kerülni? Az Úr Kṛṣṇa azt mondja, pitṝn yānti pitṛ-vratāḥ: akik a Pitṛlokára akarnak jutni, azok oda fognak kerülni, s akik a lelki bolygókra, a Vaikuṇṭhákra vágynak — yānti mad-yājino ’pi mām —, azok eljuthatnak oda. Āgnīdhra Mahārāja egy vaiṣṇava fia volt, így aztán arra kellett volna vágynia, hogy a lelki világba, Vaikuṇṭhalokára kerüljön. Miért akart akkor a Pitṛlokára menni? Giridhara Gosvāmī, a Bhāgavatam magyarázóinak egyike azt válaszolja erre a kérdésre, hogy Āgnīdhra akkor született, amikor Priyavrata Mahārājában kéjes vágyak éltek. Ezt tényként fogadhatjuk el, mert a gyermekek mentalitása annak megfelelően alakul, milyen elmeállapotban nemzették őket a szülők. A védikus szokások szerint ezért a gyermeknemzés előtt a szülők elvégzik a garbhādhāna-saṁskāra szertartást. Ez a szertartás az apa mentalitását úgy alakítja, hogy amikor magját a felesége méhébe juttatja, olyan gyermeket fog nemzeni, akinek az elméjét teljesen az odaadó mentalitás itatja át. Napjainkban azonban senki sem végzi el e garbhādhāna-saṁskārákat, ezért az emberek általában kéjesen nemzenek gyermekeket. Ez különösen ebben a Kali-korban jellemző: mindenki úgy élvezi a nemi életet a feleségével, mint a macskák és a kutyák. A śāstra ezért kijelenti, hogy ebben a korban szinte mindenki a śūdra kategóriába tartozik. Āgnīdhra Mahārāja ugyan arra vágyott, hogy Pitṛlokára kerüljön, ám természetesen ez nem jelenti azt, hogy śūdra mentalitással rendelkezett — ő kṣatriya volt.
Āgnīdhra Mahārāja a Pitṛlokára akart kerülni, és ezért feleségre volt szüksége, hiszen ha valaki a Pitṛlokára akar menni, akkor egy jó fiút kell maga mögött hagynia, aki évente felajánlja neki a piṇḍát, az Úr Viṣṇu prasādáját. Āgnīdhra Mahārāja a félistenek családjából akart feleséget, hogy jó fia szülessen, ezért a Mandara-hegyre ment, ahová a félistenek leányai jártak, hogy ott az Úr Brahmāt imádja. A Bhagavad-gītāban (BG 4.12) az áll: kāṅkṣantaḥ karmaṇāṁ siddhiṁ yajanta iha devatāḥ, a materialisták, akik gyorsan akarnak eredményhez jutni az anyagi világban, a félisteneket imádják. Ezt a Śrīmad-Bhāgavatam is megerősíti. Śrī-aiśvarya-prajepsavaḥ: akik szép feleségekre, nagy vagyonra és sok fiúgyermekre vágynak, azok a félisteneket imádják. Az intelligens bhakta azonban ahelyett, hogy vállalná a gyönyörű feleség, az anyagi gazdagság és a gyermekek jelentette boldogság börtönét, inkább arra vágyik, hogy azonnal hazatérjen, vissza Istenhez, ezért az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Viṣṇut imádja.