HU/SB 5.20.3-4
3-4. VERSEK
- śivaṁ yavasaṁ subhadraṁ śāntaṁ kṣemam amṛtam abhayam iti varṣāṇi teṣu girayo nadyaś ca saptaivābhijñātāḥ. maṇikūṭo vajrakūṭa indraseno jyotiṣmān suparṇo hiraṇyaṣṭhīvo meghamāla iti setu-śailāḥ aruṇā nṛmṇāṅgirasī sāvitrī suptabhātā ṛtambharā satyambharā iti mahā-nadyaḥ. yāsāṁ jalopasparśana-vidhūta-rajas-tamaso haṁsa-pataṅgordhvāyana-satyāṅga-saṁjñāś catvāro varṇāḥ sahasrāyuṣo vibudhopama-sandarśana-prajananāḥ svarga-dvāraṁ trayyā vidyayā bhagavantaṁ trayīmayaṁ sūryam ātmānaṁ yajante.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śivam—Śiva; yavasam—Yavasa; subhadram—Subhadra; śāntam—Śānta; kṣemam—Kṣema; amṛtam—Amṛta; abhayam—Abhaya; iti—így; varṣāṇi—a hét fiú neve után elnevezett földrészek; teṣu—bennük; girayaḥ—hegyek; nadyaḥ ca—és folyók; sapta—hét; eva—valójában; abhijñātāḥ—ismert; maṇi-kūṭaḥ—Maṇikūṭa; vajra-kūṭaḥ—Vajrakūṭa; indra-senaḥ—Indrasena; jyotiṣmān—Jyotiṣmān; suparṇaḥ—Suparṇa; hiraṇya-ṣṭhīvaḥ—Hiraṇyaṣṭhīva; megha-mālaḥ—Meghamāla; iti—így; setu-śailāḥ—a varṣák határait jelölő hegyláncok; aruṇā—Aruṇā; nṛmṇā—Nṛmṇā; āṅgirasī—Āṅgirasī; sāvitrī—Sāvitrī; supta-bhātā—Suptabhātā; ṛtambharā—Ṛtambharā; satyambharā—Satyambharā; iti—így; mahā-nadyaḥ—nagyon nagy folyók; yāsām—aminek; jala-upasparśana—pusztán a víz megérintésével; vidhūta—lemossa; rajaḥ-tamasaḥ—a szenvedély és tudatlanság kötőereje; haṁsa—Haṁsa; pataṅga—Pataṅga; ūrdhvāyana—Ūrdhvāyana; satyāṅga—Satyāṅga; saṁjñāḥ—nevű; catvāraḥ—négy; varṇāḥ—kasztok vagy az embercsoportok; sahasra-āyuṣaḥ—ezer évig élnek; vibudha-upama—a félistenekhez hasonló; sandarśana—abban, hogy formájuk nagyon gyönyörű; prajananāḥ—és a gyermekek nemzésében; svarga-dvāram—a mennyei bolygókra nyíló kapu; trayyā vidyayā—a Védákban leírt rituális szertartások bemutatásával; bhagavantam—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; trayī-mayam—a Védákban leszögezett; sūryam ātmānam—a Felsőlelket, akit a napisten képvisel; yajante—imádják.
FORDÍTÁS
A hét sziget [varṣa] a hét fiúról, Śiváról, Yavasáról, Subhadráról, Śāntáról, Kṣemáról, Amṛtáról és Abhayáról kapta a nevét. E hét földrészen hét hegy és hét folyó található. A hegyeket Maṇikūṭának, Vajrakūṭának, Indrasenának, Jyotiṣmānnak, Suparṇának, Hiraṇyaṣṭhīvának és Meghamālának, a folyókat pedig Aruṇānak, Nṛmṇānak, Āṅgirasīnak, Sāvitrīnak, Suptabhātānak, Ṛtambharānak és Satyambharānak hívják. Bárki azonnal megtisztulhat az anyagi szennyeződésektől, ha megérinti e folyók vizét vagy megfürdik bennük. A Plakṣadvīpán élő emberek négy kasztja — a haṁsák, a pataṅgák, az ūrdhvāyanák és a satyāṅgák — ily módon tisztulnak meg. Plakṣadvīpa lakói ezer évig élnek. Olyan gyönyörűek, mint a félistenek, és félistenekhez hasonlatos gyermekeket nemzenek. Mivel minden rituális szertartást elvégeznek, amit a Védák javasolnak, és a napistent imádják mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségének képviselőjét, a Napra kerülnek, ami egy mennyei bolygó.
MAGYARÁZAT
Az általános megértés szerint három eredeti istenség van — az Úr Brahmā, az Úr Viṣṇu és az Úr Śiva. A csekély tudással rendelkező emberek az Úr Viṣṇut nem tekintik jobbnak az Úr Brahmānál vagy az Úr Śivánál. Ez a végkövetkeztetés azonban nem állja meg a helyét. A Védák kijelentik: iṣṭāpūrtaṁ bahudhā jāyamānaṁ viśvaṁ bibharti bhuvanasya nābhiḥ tad evāgnis tad vāyus tad sūryas tad u candramāḥ agniḥ sarva-daivataḥ. Ez azt jelenti, hogy a Legfelsőbb Úr, aki a védikus rituális szertartások eredményeit (iṣṭāpūrta) elfogadja és élvezi, aki fenntartja az egész teremést, aki gondoskodik minden élőlényről (eko bahūnāṁ yo vidadhāti kāmān), és aki az egész teremtés középpontja, az Úr Viṣṇu. Az Úr Viṣṇu kiterjeszti Magát Agni, Vāyu, Sūrya és Candra félistenekként, akik pusztán testének szerves részei. Az Úr Kṛṣṇa a Śrīmad Bhagavad-gītāban (SB 9.23) a következőket mondja:
- ye ’py anya-devatā-bhaktā
- yajante śraddhayānvitāḥ
- te ’pi mām eva kaunteya
- yajanty avidhi-pūrvakam
„Azok a bhakták, akik nagy hittel imádják a félisteneket, Engem is imádnak, de nem a szabályozó elveknek megfelelően.” Ha tehát valaki a félisteneket imádja, de nem érti meg a kapcsolatot a félistenek és az Istenség Legfelsőbb Személyisége között, akkor imádata nem a szabályoknak megfelelő. Kṛṣṇa azt is mondja a Bhagavad-gītāban (BG 9.24): ahaṁ hi sarva-yajñānāṁ bhoktā ca prabhur eva ca. „Én vagyok a rituális szertartások egyetlen élvezője”.
Mondhatja valaki azt, hogy a félistenek ugyanolyan fontosak, mint az Úr Viṣṇu, hiszen a félistenek nevei Viṣṇu különféle nevei. Ez a végkövetkeztetés azonban nem helytálló, mert ellentmond a védikus írásoknak. A Védák kijelentik:
candramā manaso jātaś cakṣoḥ sūryo ajāyata. śrotrādayaś ca prāṇaś ca mukhād agnir ajāyata. nārāyaṇād brahmā, nārāyaṇād rudro jāyate, nārāyaṇāt prajāpatiḥ jāyate, nārāyaṇād indro jāyate, nārāyaṇād aṣṭau vasavo jāyante, nārāyaṇād ekādaśa rudrā jāyante.
„A hold félistene, Candra Nārāyaṇa elméjéből született, a napisten pedig a szeméből. A hallás és az életlevegő irányító istenségei Nārāyaṇából jöttek létre, a tűz irányító istensége pedig a szájából született. Prajāpati, az Úr Brahmā Nārāyaṇából született, Indra Nārāyaṇából jött világra, a nyolc Vasu, az Úr Śiva tizenegy kiterjedése és a tizenkét Āditya szintén Nārāyaṇából jöttek létre.” A smṛti védikus írásokban hasonlót olvashatunk:
- brahmā śambhus tathaivārkaś
- candramāś ca śatakratuḥ
- evam ādyās tatha-Ivānye
- yuktā vaiṣṇava-tejasā
- jagat-kāryāvasāne tu
- viyujyante ca tejasā
- vitejaś ca te sarve
- pañcatvam upayānti te
„Brahmā, Śambhu, Sūrya és Indra mind az Istenség Legfelsőbb Személyisége hatalmának termékei csupán. Ez igaz a sok-sok másik félistenre is, akiknek nevét most nem említjük meg. Amikor a kozmikus megnyilvánulás megsemmisül, Nārāyaṇa energiáinak e különféle kiterjedései beleolvadnak Nārāyaṇába. Ezek a félistenek tehát mind el fognak pusztulni. Életerejük eltűnik, és mind Nārāyaṇába merülnek.”
Arra a következtetésre kell tehát jutnunk, hogy az Úr Viṣṇu, és nem pedig az Úr Brahmā vagy az Úr Śiva az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Ahogyan néha egy kormányhivatalnokra úgy tekintenek, mintha ő maga lenne az egész kormány, noha valójában csak egy részleg irányítója, úgy a félistenek is, mivel Viṣṇu felhatalmazottjai, az Ő nevében cselekszenek, bár nem olyan hatalmasak, mint Ő. Minden félistennek Viṣṇu utasításai szerint kell cselekednie. Ezért mondják az írások: ekale īśvara kṛṣṇa, āra saba bhṛtya. Az egyetlen Úr az Úr Kṛṣṇa, vagyis az Úr Viṣṇu, és mindenki más az Ő engedelmes szolgája, aki pontosan az Ő utasításai szerint cselekszik. Az Úr Viṣṇu és a félistenek közötti különbséget a Bhagavad-gītā (BG 9.25) is meghatározza. Yānti deva-vratā devān . . . yānti mad-yājiṇo ’pi mām: akik a félisteneket imádják, azok a félistenek bolygóira kerülnek, míg az Úr Kṛṣṇa és az Úr Viṣṇu imádói a Vaikuṇṭha bolygókra jutnak. Ezek a smṛti kijelentései. Az az elképzelés tehát, miszerint az Úr Viṣṇu azonos szinten áll a félistenekkel, ellentmond a śāstráknak. A félistenek nem a legfelsőbbek. A félistenek hatalma az Úr Nārāyaṇa (Viṣṇu, azaz Kṛṣṇa) kegyétől függ.