HU/SB 5.26.18
18. VERS
- yas tv iha vā asaṁvibhajyāśnāti yat kiñcanopanatam anirmita-pañca-yajño vāyasa-saṁstutaḥ sa paratra kṛmibhojane narakādhame nipatati tatra śata-sahasra-yojane kṛmi-kuṇḍe kṛmi-bhūtaḥ svayaṁ kṛmibhir eva bhakṣyamāṇaḥ kṛmi-bhojano yāvat tad aprattāprahūtādo ’nirveśam ātmānaṁ yātayate.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yaḥ—bárki, aki; tu—de; iha—ebben az életben; vā—vagy; asaṁ-vibhajya—anélkül hogy szétosztaná; aśnāti—megeszi; yat kiñcana—bármit; upanatam—amit Kṛṣṇa kegyéből kap; anirmita—nem végzi el; pañca-yajñaḥ—az ötféle áldozatot; vāyasa—a varjakkal; saṁstutaḥ—egyenlőnek tekintik; saḥ—az ilyen ember; paratra—következő életében; kṛmibhojane—Kṛmibhojanának nevezett; naraka-adhame—a legszörnyűbb pokolba; nipatati—zuhan; tatra—ott; śata-sahasra-yojane—százezer yojana (800 000 mérföld); kṛmi-kuṇḍe—a férgek tavában; kṛmi-bhūtaḥ—egy féreggé válva; svayam—ő maga; kṛmibhiḥ—más férgek; eva—bizonyára; bhakṣyamāṇaḥ—megeszik; kṛmi-bhojanaḥ—férgeket eszik; yāvat—amíg; tat—ez a tó széles; apratta-aprahūta—szét nem osztott és fel nem ajánlott étel; adaḥ—aki eszik; anirveśam—aki nem tette jóvá; ātmānam—magának; yātayate—fájdalmat okoz.
FORDÍTÁS
Az az ember, aki ha ételt kap, nem osztja azt meg a vendégekkel, az idős emberekkel és a gyermekekkel, hanem ő maga eszi meg, anélkül, hogy elvégezné az ötféle áldozatot, az nem különb egy varjúnál. Halála után a legszörnyűbb pokolba, Kṛmibhojanára kerül. Ebben a pokolban van egy tó, ami 100 000 yojana [800 000 mérföld] széles, és férgekkel van teli. Féreggé válik ebben a tóban, és a többi féreggel táplálkozik, akik szintén őt eszik. Ha nem teszi jóvá tetteit a halála előtt, az ilyen bűnös ember annyi évig marad Kṛmibhojana pokoli tavában, ahány yojana a tó szélessége.
MAGYARÁZAT
Ahogy az a Bhagavad-gītāban (BG 3.13) áll:
- yajña-śiṣṭāśinaḥ santo
- mucyante sarva-kilbiṣaiḥ
- bhuñjate te tv agham pāpā
- ya pacanty ātma-kāraṇāt
„A bhakták megszabadulnak minden bűntől, mert csak olyan ételt fogyasztanak, amit először felajánlottak áldozat gyanánt. Mások, akik személyes érzéki élvezetükre készítenek ételt, bizony csak bűnt esznek.” Minden ételt az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől kapunk. Eko bahūnāṁ yo vidadhāti kāmān: az Úr lát el mindenkit azzal, amire az életében szüksége van, ezért a yajña (áldozat) bemutatásával méltányolnunk kell a kegyét. Ez mindenkinek a kötelessége. Valójában az élet egyetlen célja a yajña végzése. Kṛṣṇa kijelenti (BG 3.9):
- yajñārthāt karmaṇo ’nyatra
- loko ’yam karma-bandhanaḥ
- tad-arthaṁ karma kaunteya
- mukta-saṅgaḥ samācara
„Az ember végezze úgy munkáját, hogy az áldozat legyen Viṣṇunak, másképp tettei az anyagi világhoz kötözik. Ó, Kuntī fia, teljesítsd ezért előírt kötelességed az Ő örömére, s így mindig mentes maradsz a kötelékektől!” Ha nem végzünk yajñát, és nem osztunk prasādát másoknak, bűnös életet élünk. Az embernek csak azután szabad ennie, miután elvégezte a yajñát, és prasādát adott mindenkinek, akiről gondoskodnia kell — a gyermekeknek, a brāhmaṇáknak és az időseknek. Aki azonban csak magának vagy családjának főz, annak a sorsa meg van pecsételve, azokkal együtt, akiket megetet. Halála után az ilyen ember a Kṛmibhojana pokolba kerül.