HU/SB 5.4.15


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


15. VERS

yad yac chīrṣaṇyācaritaṁ tat tad anuvartate lokaḥ.


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

yat yat—bármi; śīrṣaṇya—a vezető személyiségek által; ācaritam—végrehajtott; tat tat—azt; anuvartate—követik; lokaḥ—az emberek.


FORDÍTÁS

Bármit tesz egy nagy egyéniség, a közönséges emberek követni fogják.


MAGYARÁZAT

Hasonló verssel találkozunk a Bhagavad-gītāban is (BG 3.21). Nagyon fontos, hogy legyen az emberi társadalomban egy olyan réteg, akik a védikus tudomány tanításai szerint tökéletesen képzett brāhmaṇák. Azoknak, akik nem rendelkeznek brahminikus tulajdonságokkal    —    a vezetőknek, a kereskedőknek és a munkásoknak    —    ezeknek az ideális személyiségeknek, az intelligensnek tekintett embereknek az utasításait kell követniük. Így mindenki a transzcendentális sík legmagasabb szintjére emelkedhet, és megszabadulhat az anyagi ragaszkodástól. Az anyagi világot Maga az Úr Kṛṣṇa duḥkhālayam aśāśvatamnak, ideiglenes, gyötrelemmel teli helynek nevezi. Senki sem maradhat itt, még akkor sem, ha megalkuszik a szenvedéssel. Ezt a testet mindenkinek fel kell adnia, s el kell fogadnia egy másikat, ami talán nem is emberi test lesz. Amint valaki anyagi testet kap, deha-bṛt vagy dehī lesz, ami azt jelenti, hogy engedelmeskedni kényszerül az anyagi feltételeknek. A társadalom vezetőinek olyan tökéletesnek kell lenniük, hogy őket követve az emberek kiszabadulhassanak az anyagi lét börtönéből.