HU/SB 5.6.18
18. VERS
- rājan patir gurur alaṁ bhavatāṁ yadūnāṁ
- daivaṁ priyaḥ kula-patiḥ kva ca kiṅkaro vaḥ
- astv evam aṅga bhagavān bhajatāṁ mukundo
- muktiṁ dadāti karhicit sma na bhakti-yogam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
rājan—ó, kedves királyom; patiḥ—fenntartó; guruḥ—lelki tanítómester; alam—bizonyára; bhavatām—Neked; yadūnām—a Yadu-dinasztia; daivam—imádandó Istenség; priyaḥ—nagyon kedves barát; kula-patiḥ—a dinasztia ura; kva ca—néha még; kiṅkaraḥ—szolga; vaḥ—nektek (a Pāṇḍaváknak); astu—hogy biztos legyen; evam—így; aṅga—ó, király; bhagavān—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; bhajatām—a szolgálatot végző bhaktáknak; mukundaḥ—az Úr, az Istenség Legfelsőbb Személyisége; muktim—felszabadulást; dadāti—ad; karhicit—bármikor; sma—valóban; na—nem; bhakti-yogam—szerető odaadó szolgálat.
FORDÍTÁS
Śukadeva Gosvāmī folytatta: Kedves királyom! Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Mukunda a Pāṇḍava- és a Yadu-dinasztia minden tagjának fenntartója. Lelki tanítómestered, imádandó Istenséged, barátod és tetteid irányítója Ő, sőt néha hírvivőként vagy egyszerű szolgaként szolgálja családodat. Ez azt jelenti, hogy éppen úgy viselkedik, mint a közönséges szolgák. Akik azért cselekszenek, hogy elnyerjék az Úr kegyét, azok nagyon könnyen megkapják Tőle a felszabadulást, ám azt a lehetőséget, hogy valaki közvetlenül szolgálja Őt, nem adja olyan könnyen.
MAGYARÁZAT
Miközben Śukadeva Gosvāmī Parīkṣit Mahārāját tanította, arra gondolt, bátorítania kell egy kicsit a királyt, aki minden bizonnyal elgondolkodott a különféle királyi dinasztiák dicsőséges helyzetén. Priyavrata dinasztiája, amelyben a Legfelsőbb Úr, Ṛṣabhadeva szállt alá, rendkívül dicsőséges, ahogyan Uttānapāda Mahārājának, Dhruva Mahārāja apjának a családja is, hiszen abban a családban született meg Pṛthu király. Raghu Mahārāja dinasztiája szintén dicsőséges, mert az Úr Rāmacandra jelent meg benne. A Yadu- és a Kuru-dinasztia egyidőben létezett, ám a kettő közül a Yadu-dinasztia dicsőségesebb volt, mert abban jelent meg az Úr Kṛṣṇa. Parīkṣit Mahārāja úgy vélhette, hogy a Kuru-dinasztia nem olyan szerencsés, mint a többi, mert a Legfelsőbb Úr nem jelent meg abban a családban, sem mint Kṛṣṇa, sem mint az Úr Rāmacandra, az Úr Ṛṣabhadeva vagy Pṛthu Mahārāja. Ez az oka, hogy Śukadeva Gosvāmī ebben a versben Parīkṣit Mahārāját bátorítja.
A Kuru-dinasztiát azonban még ennél is dicsőségesebbnek tekinthetjük, mert olyan bhakták voltak a tagjai, mint az öt Pāṇḍava, akik tiszta odaadó szolgálatot végeztek. Noha az Úr Kṛṣṇa nem jelent meg a Kuru-dinasztiában, a Pāṇḍavák odaadó szolgálata olyannyira lekötelezte Őt, hogy a család fenntartójaként és a Pāṇḍavák lelki tanítómestereként cselekedett. Az Úr Kṛṣṇa a Yadu-dinasztiában született meg, mégis nagyobb szeretetet érzett a Pāṇḍavák iránt. Tetteivel bebizonyította, hogy jobban vonzódik a Kuru-dinasztiához, mint a Yadu-dinasztiához. Sőt, a Pāṇḍavák odaadó szolgálata miatt olyannyira lekötelezve érezte Magát, hogy néha a futárukként szolgálta őket, és számtalanszor adott nekik tanácsokat, amikor veszedelem fenyegette őket. Parīkṣit Mahārājának tehát nem volt oka a szomorúságra amiatt, hogy az Úr Kṛṣṇa nem jelent meg a családjában. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindig jóindulattal tekint tiszta bhaktáira, és ebből a tettéből egyértelműen láthatjuk, hogy a bhakták számára a felszabadulás nem igazán fontos. Az Úr Kṛṣṇa könnyen megadja a felszabadulást, ám azt a lehetőséget, hogy valaki bhaktává váljon, már nem adja olyan könnyen. Muktiṁ dadāti karhicit sma na bhakti-yogam. Az írások közvetve vagy közvetlenül bizonyítják, hogy a bhakti-yoga a Legfelsőbb Úrral való legmagasztosabb kapcsolat alapja, és sokkal magasabb rendű, mint a felszabadulás. Az Úr tiszta bhaktája automatikusan eléri a muktit.