HU/SB 5.6.2
2. VERS
- ṛṣir uvāca
- satyam uktaṁ kintv iha vā eke na manaso ’ddhā viśrambham anavasthānasya śaṭha-kirāta iva saṅgacchante.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ṛṣiḥ uvāca—Śukadeva Gosvāmī mondta; satyam—a helyes dolgot; uktam—mondtad; kintu—de; iha—ebben az anyagi világban; vā—vagy; eke—néhány; na—nem; manasaḥ—az elmének; addhā—közvetlenül; viśrambham—hűséges; anavasthānasya—nem szilárd; śaṭha—nagyon ravasz; kirātaḥ—egy vadász; iva—mint; saṅgacchante—válik.
FORDÍTÁS
Śrīla Śukadeva Gosvāmī válaszolt: Királyom, helyesen szóltál! Ahogyan azonban a ravasz vadász nem bízik a rabul ejtett állatokban, mert azok elfuthatnak, úgy a lelki élet fejlett síkján álló emberek sem bíznak az elmében, sőt mindig éberen figyelik annak működését.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītāban (BG 18.5) az Úr Kṛṣṇa így szól:
- yajña-dāna-tapaḥ-karma
- na tyājyaṁ kāryam eva tat
- yajño dānaṁ tapaś caiva
- pāvanāni manīṣiṇām
„Az áldozás, adományozás és vezeklés tetteit nem szabad feladni, mindig végre kell hajtani azokat. Tény, hogy mindhárom tisztítóan hat még a nagy lelkekre is.”
Még annak sem szabad lemondania a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra énekléséről, aki elfordult a világtól, és a sannyāsa rendbe lépett. A lemondás nem azt jelenti, hogy le kell mondani a saṅkīrtana-yajñáról. Ugyanígy az adományozást vagy a tapasyát sem szabad abbahagyni. Az elme és az érzékek szabályozására szolgáló yoga-rendszert szigorúan követni kell. Az Úr Ṛṣabhadeva megmutatta, miképpen lehet szigorú tapasyát végezni, és ezzel jó példával járt elöl.