HU/SB 5.7.8
8. VERS
- evaṁ varṣāyuta-sahasra-paryantāvasita-karma-nirvāṇāvasaro ’dhibhujyamānaṁ sva-tanayebhyo rikthaṁ pitṛ-paitāmahaṁ yathā-dāyaṁ vibhajya svayaṁ sakala-sampan-niketāt sva-niketāt pulahāśramaṁ pravavrāja.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
evam—mindig így cselekedve; varṣa-ayuta-sahasra—ezerszer tízezer év; paryanta—addig; avasita-karma-nirvāṇa-avasaraḥ—Bharata Mahārāja, aki tudta, mikor fog véget érni királyi gazdagsága; adhibhujyamānam—amelyet ez idő alatt élvezett; sva-tanayebhyaḥ—saját fiainak; riktham—vagyont; pitṛ-paitāmaham—amit apjától és ősapáitól kapott; yathā-dāyam—Manu dāya-bhāk törvényei szerint; vibhajya—felosztva; svayam—személyesen; sakala-sampat—mindenféle kincsnek; niketāt—a hajlék; sva-niketāt—a szülői házból; pulaha-āśramam pravavrāja—Hardwarba, Pulahāśramába ment (ahol a śālagrāma-śilāk vannak).
FORDÍTÁS
A sors úgy hozta, hogy Bharata Mahārāja ezerszer tízezer évig élvezhette az anyagi gazdagságot. Amikor letelt az ideje, visszavonult a családi élettől, és az ősapáitól örökölt vagyont szétosztotta fiai között. Elhagyta a szülői házat, minden gazdagság kútfejét, és a Hardwarban lévő Pulahāśramába indult, ahol a śālagrāma-śilāk találhatók.
MAGYARÁZAT
A dāya-bhāk törvény szerint ha valaki egy birtokot örököl, tovább kell adnia a következő generációnak. Bharata Mahārāja ennek megfelelően cselekedett. Először ezerszer tízezer évig élvezte a szüleitől örökölt birtokot, majd visszavonulásakor felosztotta fiai között, és Pulaha-āśramába ment.