HU/SB 5.8.16
16. VERS
- api bata sa vai kṛpaṇa eṇa-bālako mṛta-hariṇī-suto ’ho mamānāryasya śaṭha-kirāta-mater akṛta-sukṛtasya kṛta-visrambha ātma-pratyayena tad avigaṇayan sujana ivāgamiṣyati.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
api—valójában; bata—ó, jaj; saḥ—az az őz; vai—bizonyára; kṛpaṇaḥ—szenved; eṇa-bālakaḥ—az őzgida; mṛta-hariṇī-sutaḥ—a halott őzsuta borja; aho—ó; mama—enyém; anāryasya—a legneveletlenebb; śaṭha—egy csalónak; kirāta—vagy egy civilizálatlan bennszülöttnek; mateḥ—akinek elméje; akṛta-sukṛtasya—a ki nem hajtott végre jámbor tetteket; kṛta-visrambhaḥ—teljesen megbízva bennem; ātma-pratyayena—azt gondolva, hogy olyan vagyok, mint ő; tat avigaṇayan—anélkül, hogy ezekre a dolgokra gondolna; su-janaḥ iva—mint egy tökéletes, nemeslelkű ember; agamiṣyati—vajon vissza fog-e térni?
FORDÍTÁS
Ó, jaj, senki sem gyámolítja őzemet! Mily szerencsétlen vagyok! Elmém olyan, akár egy ravasz vadász: örökké a csaláson jár az esze, és végtelenül kegyetlen. Az őz hitt bennem, ahogyan a jó ember, aki természetéből adódóan jól viselkedik, elfelejti csalfa barátjának helytelen viselkedését, és megbízik benne. Hűtlennek bizonyultam, de vissza fog-e vajon térni az őz, és bízni fog-e mégis bennem?
MAGYARÁZAT
Bharata Mahārāja nagyon nemes és emelkedett jellem volt, ezért amikor az őz nem volt a közelében, úgy érezte, érdemtelen arra, hogy megvédelmezze őt. Az állat iránti ragaszkodása miatt úgy vélte, hogy az állat ugyanolyan nemes és emelkedett, mint ő maga. Az ātmavan manyate jagat logika szerint mindenki a saját helyzete szerint ítél meg másokat. Bharata Mahārāja úgy érezte, hogy az őz az ő gondatlansága miatt hagyta el, ám nemes szíve visszahozza majd.