HU/SB 5.8.26


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


26. VERS

evam aghaṭamāna-manorathākula-hṛdayo mṛga-dārakābhāsena svārabdha-karmaṇā yogārambhaṇato vibhraṁśitaḥ sa yoga-tāpaso bhagavad-ārādhana-lakṣaṇāc ca katham itarathā jāty-antara eṇa-kuṇaka āsaṅgaḥ sākṣān niḥśreyasa-pratipakṣatayā prāk-parityakta-dustyaja-hṛdayābhijātasya tasyaivam antarāya-vihata-yogārambhaṇasya rājarṣer bharatasya tāvan mṛgārbhaka-poṣaṇa-pālana-prīṇana-lālanānuṣaṅgeṇāvigaṇayata ātmānam ahir ivākhu-bilaṁ duratikramaḥ kālaḥ karāla-rabhasa āpadyata.


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

evam—így; aghaṭamāna—lehetetlen elérni; manaḥ-ratha—a vágyak által, amelyek olyanok, mint az elme szekerei; ākula—bánatos; hṛdayaḥ—akinek a szíve; mṛga-dāraka-ābhāsena—egy őz fiához hasonlatos; sva-ārabdha-karmaṇā—láthatatlan gyümölcsöző tetteinek rossz visszahatásai által; yoga-ārambhaṇataḥ—a yoga végzéséből; vibhraṁśitaḥ—elbukott; saḥ—ő (Bharata Mahārāja); yoga-tāpasaḥ—a misztikus yoga és a lemondások gyakorlása; bhagavat-ārādhana-lakṣaṇāt—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének végzett odaadó szolgálatból; ca—és; katham—hogyan; itarathā—másképpen; jāti-antare—egy másik fajhoz tartozik; eṇa-kuṇake—egy őzgida testébe; āsaṅgaḥ—ilyen nagyfokú, szeretetteljes ragaszkodás; sākṣāt—közvetlenül; niḥśreyasa—elérni az élet végső célját; pratipakṣatayā—akadályt jelent; prāk—aki korábban; parityakta—feladta; dustyaja—noha nagyon nehéz feladni; hṛdaya-abhijātasya—fia, aki saját szívéből született; tasya—övé; evam—így; antarāya—ez az akadály; vihata—meggátolta; yoga-ārambhaṇasya—a misztikus yoga-gyakorlatok általa járt útja; rāja-ṛṣeḥ—a nagy szent király; bharatasya—Bharata Mahārājának; tāvat—ily módon; mṛga-arbhaka—egy őz fia; poṣaṇa—fenntartásban; pālana—védelmezésben; prīṇana—hogy boldoggá tegye; lālana—dédelgetve; anuṣaṅgeṇa—örökké belemerülve; avigaṇayataḥ—elhanyagolta; ātmānam—saját lelke; ahiḥ iva—mint egy kígyó; ākhu-bilam—egy egérlyuk; duratikramaḥ—áthághatatlan; kālaḥ—a végső halál; karāla—szörnyű; rabhasaḥ—sebes; āpadyata—megérkezett.


FORDÍTÁS

Śukadeva Gosvāmī folytatta: Kedves királyom! Bharata Mahārāján fékezhetetlen vágy lett úrrá, ami egy őz formájában nyilvánult meg. Múltbeli tetteinek gyümölcseként elbukott a misztikus yoga, a lemondás és az Istenség Legfelsőbb Személyisége imádatának útján. Ha nem a múltban elkövetett gyümölcsöző cselekedetei miatt történt volna, hogyan vonzódhatott volna egy őzhöz, miután elhagyta saját fiát és családját, mert akadálynak tekintette őket a lelki élet útján? Hogyan érezhetett volna ilyen leküzdhetetlen vonzódást egy őzhöz? Ennek kétségkívül múltbeli karmája volt az oka. A király annyira belefeledkezett az őz dédelgetésében és nevelgetésébe, hogy kudarcot vallott lelki cselekedeteinek útján. Amikor aztán elérkezett az ideje, a legyőzhetetlen halál toppant elé, amit az egérlyukba bekúszó mérges kígyóhoz hasonlítanak.


MAGYARÁZAT

Ahogy majd a későbbi versekben látni fogjuk, Bharata Mahārāja a halála idején amiatt, hogy ragaszkodott az őzhöz, kénytelen volt őztestben megszületni. Ezzel kapcsolatban felmerülhet egy kérdés. Hogyan hathatnak egy bhaktára múltbeli helytelen és bűnös tettei? A Brahma-saṁhitā (5.54) kijelenti: karmāṇi nirdahati kintu ca bhakti-bhājām. „Akik odaadó szolgálatot, bhakti-bhajanát végeznek, azok a múltban elkövetett tetteikért megbocsátást nyernek.” Ennek alapján Bharata Mahārājának nem lett volna szabad múltbeli tetteiért bűnhődnie. Azt a végkövetkeztetést kell levonnunk, hogy Bharata Mahārāja szándékosan fejlesztett ki magában ilyen túlzott ragaszkodást az őzhöz, és szándékosan hanyagolta el a lelki fejlődést. Hogy azonnal jóvátegye hibáját, rövid időre őztestbe került, ám ez csak azért történt, hogy erősödjön a vágya az érett odaadó szolgálatra. Noha egy állat testébe került, nem felejtette el, mi történt a múltban szándékosan elkövetett hibájából. Nagyon szeretett volna kiszabadulni az őztestből, és ebből tudhatjuk, hogy olyannyira megnőtt a vágya az odaadó szolgálatra, hogy következő életében egy brāhmaṇa testében nagyon gyorsan elérte a tökéletességet. Ezzel a meggyőződéssel jelentjük ki a Back to Godhead című újságunkban, hogy a bhakták, például a Vṛndāvanában élő gosvāmīk, ha szándékosan követnek el bűnt, kutyák, majmok és teknősök testébe születnek meg e szent földön. Egy darabig ebben az alacsony létformában élnek, majd elhagyják állati testüket, s újra a lelki világba kerülnek. Az ilyen büntetés csak rövid ideig tart, és nem a múltbeli karma az oka. Látszólag a múlt karmájának következménye, valójában azonban azért kapja a bhakta, hogy jó útra térjen, és eljusson a tiszta odaadó szolgálatig.