HU/SB 6.1.28-29


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


28-29. VERSEK

sa pāśa-hastāṁs trīn dṛṣṭvā
puruṣān ati-dāruṇān
vakra-tuṇḍān ūrdhva-romṇa
ātmānaṁ netum āgatān
dūre krīḍanakāsaktaṁ
putraṁ nārāyaṇāhvayam
plāvitena svareṇoccair
ājuhāvākulendriyaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

saḥ—ez az ember (Ajāmila); pāśa-hastān—kötelekkel a kezükben; trīn—három; dṛṣṭvā—látván; puruṣān—személyeket; ati-dāruṇān—nagyon félelmetes külsővel; vakra-tuṇḍān—eltorzult arccal; ūrdhva-romṇaḥ—égnek álló szőrrel; ātmānam—az önvalót; netum—elvinni; āgatān—megérkeztek; dūre—nem messze; krīḍanaka-āsaktam—játszott; putram—gyermeke; nārāyaṇa-āhvayam—Nārāyaṇa nevű; plāvitena—könnyes szemmel; svareṇa—hangjával; uccaiḥ—nagyon hangosan; ājuhāva—hívta; ākula-indriyaḥ—nagy aggodalomban.


FORDÍTÁS

Ekkor Ajāmila három különös alakot pillantott meg. Testük torz volt, arcuk félelmetes és rút, és minden szőrszáluk égnek állt. Kötelekkel a kezükben érte jöttek, hogy Yamarāja birodalmába vigyék. Amikor meglátta őket, nagyon megrémült, és mivel ragaszkodott gyermekéhez, aki a közelében játszadozott, hangosan szólongatni kezdte. Így történt hát, hogy könnyekkel a szemében kimondta Nārāyaṇa szent nevét.


MAGYARÁZAT

Aki bűnös tetteket követ el, az testével, elméjével és szavaival hajtja végre ezeket, ezért Yamarājának három szolgája érkezett meg, hogy Ajāmilát uruk birodalmába vigyék. Szerencsére azonban Ajāmila, noha a fiát hívta, a hari-nāma négy szótagját, a Nārāyaṇát ejtette ki a száján, s így Nārāyaṇa szolgái, a viṣṇudūták szintén azon nyomban ott teremtek. Mivel Ajāmila kimondhatatlanul rettegett Yamarāja köteleitől, könnyes szemmel énekelte az Úr nevét. Igazság szerint azonban nem Nārāyaṇa szent nevét akarta kimondani, csupán a fiát szólongatta.