HU/SB 6.1.51
51. VERS
- tad etat ṣoḍaśa-kalaṁ
- liṅgaṁ śakti-trayaṁ mahat
- dhatte ’nusaṁsṛtiṁ puṁsi
- harṣa-śoka-bhayārtidām
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tat—ezért; etat—ez; ṣoḍaśa-kalam—tizenhat részből áll (vagyis a tíz érzékből, az elméből és az öt érzéktárgyból); liṅgam—a finom test; śakti-trayam—az anyagi természet három kötőerejének hatása; mahat—legyőzhetetlen; dhatte—ad; anusaṁsṛtim—szinte örökké tartó keringés és vándorlás a különféle testekben; puṁsi—az élőlénynek; harṣa—örvendezés; śoka—bánkódás; bhaya—félelem; ārti—szenvedés; dām—ami ad.
FORDÍTÁS
A finom testet tizenhat rész alkotja: az öt tudásszerző érzék, az öt cselekvő érzék, az érzékkielégítés öt tárgya és az elme. Ez a finom test az anyagi természet három kötőerejének hatására jön létre. Legyőzhetetlenül erős vágyakból áll, ezért azt idézi elő, hogy az élőlény az egyik testből a másikba vándorol az emberi, az állati és a félisteni létben. Amikor félisteni testet kap, kétségtelenül boldog, amikor emberi testet kap, örökké bánkódik, amikor pedig állati testbe kerül, mindig retteg. Valójában azonban minden körülmények között szenved. Gyötrelmes helyzetét saṁsṛtinek, az anyagi életben folytatott vándorlásnak nevezik.
MAGYARÁZAT
Ez a vers az anyagi feltételekhez kötött élet lényegét magyarázza el. Az élőlény, a tizenhetedik elem életről életre egyedül küzd. Ezt a küzdelmet saṁsṛtinek, anyagi feltételekhez kötött életnek hívják. A Bhagavad-gītā (BG 7.14) elmondja, hogy az anyagi természet legyőzhetetlenül hatalmas (daivī hy eṣā guṇamayī mama māyā duratyayā). Különféle testekben kínozza az élőlényt, de ha az élőlény meghódol az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, megszabadulhat a kötelékektől, ahogyan ezt a Bhagavad-gītā (BG 7.14) is megerősíti (mām eva ye prapadyante māyām etāṁ taranti te). Ekkor éri el élete sikerét.