HU/SB 6.11.2-3
2-3. VERSEK
- viśīryamāṇāṁ pṛtanām
- āsurīm asurarṣabhaḥ
- kālānukūlais tridaśaiḥ
- kālyamānām anāthavat
- dṛṣṭvātapyata saṅkruddha
- indra-śatrur amarṣitaḥ
- tān nivāryaujasā rājan
- nirbhartsyedam uvāca ha
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
viśīryamāṇām—szétoszlatva; pṛtanām—a hadsereget; āsurīm—a démonokét; asura-ṛṣabhaḥ—az asurák legkiválóbbja, Vṛtrāsura; kāla-anukūlaiḥ—az idő okozta körülményeknek megfelelően; tridaśaiḥ—a félistenek; kālyamānām—üldözték; anātha-vat—mintha senki sem védelmezné őket; dṛṣṭvā—látva; atapyata—fájdalmat érzett; saṅkruddhaḥ—nagyon dühös lévén; indra-śatruḥ—Vṛtrāsura, Indra ellensége; amarṣitaḥ—képtelen eltűrni; tān—őket (a félisteneket); nivārya—elzárva; ojasā—nagy erővel; rājan—ó, Parīkṣit király; nirbhartsya—szidalmazva; idam—ezt; uvāca—mondta; ha—valóban.
FORDÍTÁS
Ó, Parīkṣit király! A félistenek az idő kínálta kedvező lehetőséget kihasználva hátba támadták a démonok seregét. Üldözőbe vették katonáikat, és a szélrózsa minden irányába kergették őket, mintha hadseregüknek nem is lett volna vezére. Vṛtrāsura, a legkiválóbb asura, akit Indraśatrunak, Indra ellenségének neveztek, katonái szánalmas helyzete láttán nagyon elkeseredett. Képtelen volt elviselni ezt a kudarcot, s megállt, hogy dühös szavaival szidalmazni kezdje a félisteneket.