HU/SB 6.12.15


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


15. VERS

sattvaṁ rajas tama iti
prakṛter nātmano guṇāḥ
tatra sākṣiṇam ātmānaṁ
yo veda sa na badhyate


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

sattvam—a jóság kötőereje; rajaḥ—a szenvedély kötőereje; tamaḥ—a tudatlanság kötőereje; iti—így; prakṛteḥ—az anyagi természeté; na—nem; ātmanaḥ—a szellemi léleknek; guṇāḥ—a kötőerők; tatra—ilyen helyzetben; sākṣiṇam—egy megfigyelő; ātmānam—az önvalót; yaḥ—bárki; veda—tudja; saḥ—ő; na—nem; badhyate—lekötött.


FORDÍTÁS

Aki tudja, hogy a három kötőerő vagy minőség    —    a jóság, a szenvedély és a tudatlanság    —    nem a lélek tulajdonsága, hanem az anyagi természeté, és aki tudja, hogy a tiszta lélek csupán megfigyelője e kötőerők működésének és visszahatásainak, arról tudnunk kell, hogy felszabadult lélek. Őt nem kötik meg ezek a tulajdonságok.


MAGYARÁZAT

Az Úr a Bhagavad-gītāban (BG 18.54) megmagyarázza:

brahma-bhūtaḥ prasannātmā
na śocati na kāṅkṣati
samaḥ sarveṣu bhūteṣu
mad-bhaktiṁ labhate parām

„Aki ekképpen eljutott a transzcendentális síkra, az egyszerre megvalósítja a Legfelsőbb Brahmant, és teljes boldogság tölti el. Sohasem bánkódik, nem vágyik semmire, és egyenlő minden élőlénnyel szemben. Ebben az állapotban tiszta odaadó szolgálatot végezhet Nekem.” Ha valaki eléri az önmegvalósítás, a brahma-bhūta szintjét, akkor tudja, hogy mindaz, ami élete során történik vele, az anyagi természet kötőerői okozta szennyeződésnek köszönhető. Az élőlény, a tiszta lélek nem áll kapcsolatban ezekkel a kötőerőkkel. Az anyagi világ hurrikánjának közepén minden nagyon gyorsan változik, ha azonban az ember szótlan marad, és csupán figyeli a hurrikán működését és visszahatásait, akkor felszabadultnak tekinthető. A felszabadult lélek valódi jellemzője az, hogy Kṛṣṇa-tudatos marad, vagyis az anyagi energia működése és visszahatásai nem zavarják meg. Az ilyen felszabadult személy mindig örömteli. Sohasem bánkódik, és sohasem vágyik semmire. A Legfelsőbb Úr ad mindent, ezért az élőlénynek, aki teljesen Tőle függ, nem szabad semmit sem elutasítania vagy elfogadnia a saját érzékkielégítése érdekében, hanem mindent az Úr kegyének kell tekintenie, és minden körülmények között megingathatatlannak kell maradnia.