HU/SB 6.12.18
18. VERS
- śrī-śuka uvāca
- indro vṛtra-vacaḥ śrutvā
- gatālīkam apūjayat
- gṛhīta-vajraḥ prahasaṁs
- tam āha gata-vismayaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-śukaḥ uvāca—Śrī Śukadeva Gosvāmī mondta; indraḥ—Indra király; vṛtra-vacaḥ—Vṛtrāsura szavai; śrutvā—hallatán; gata-alīkam—képmutatás nélkül; apūjayat—imádta; gṛhīta-vajraḥ—felvéve a villámot; prahasan—mosolyogva; tam—Vṛtrāsurának; āha—mondta; gata-vismayaḥ—nem csodálkozott többé.
FORDÍTÁS
Śukadeva Gosvāmī így szólt: Miután Indra végighallgatta Vṛtrāsura őszinte, tanító szavait, dicsőíteni kezdte őt, majd újra kezébe vette a villámot. Zavarodottság vagy kétszínűség nélkül elmosolyodott, s így szólt Vṛtrāsurához:
MAGYARÁZAT
Indra király, a legkiválóbb félisten megdöbbenéssel hallgatta a tanítást Vṛtrāsurától, akiről mindenki azt hitte, hogy démon. Nagyon elcsodálkozott, hogy egy démon ilyen okosan beszél. Ekkor eszébe jutottak azok a nagy bhakták, például Prahlāda Mahārāja és Bali Mahārāja, akik démonok családjában születtek, s így észhez tért. Néha még az úgynevezett démonoknak is nagy odaadásuk van az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránt, ezért aztán Indra biztatóan mosolygott Vṛtrāsurára.