HU/SB 6.15.26
26. VERS
- tasmāt svasthena manasā
- vimṛśya gatim ātmanaḥ
- dvaite dhruvārtha-viśrambhaṁ
- tyajopaśamam āviśa
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tasmāt—ezért; svasthena—óvatos; manasā—elmével; vimṛśya—végiggondolván; gatim—a valódi helyzetet; ātmanaḥ—tiéd; dvaite—a kettősségben; dhruva—örök; artha—cél; viśrambham—hit; tyaja—mondj le; upaśamam—egy békés helyzetről; āviśa—fogadd el.
FORDÍTÁS
Ezért, ó, Citraketu király, vedd alaposan fontolóra az ātmā helyzetét! Próbáld megérteni, hogy ki vagy: a test, az elme vagy a lélek? Gondold végig, hogy honnan jöttél, hogy hová mész tested elhagyása után, és hogy miért uralkodik el rajtad az anyagi bánkódás! Igyekezz ennek megfelelően megérteni valódi helyzetedet, s akkor le tudsz majd mondani a fölösleges ragaszkodásról. Képes leszel majd feladni azt a meggyőződést is, hogy ez az anyagi világ és minden, ami nem áll közvetlenül kapcsolatban Kṛṣṇa szolgálatával, örök. Így eléred majd a békét.
MAGYARÁZAT
A Kṛṣṇa-tudatos mozgalom valóban arra törekszik, hogy kijózanítsa az emberi társadalmat. A tévúton járó civilizáció hatására az emberek a materialista életben macskák és kutyák módjára ugrándoznak, s közben a legszörnyűbb és legbűnösebb tetteket követik el, amellyel egyre inkább az anyagi világhoz kötözik magukat. A Kṛṣṇa-tudatos mozgalomhoz hozzátartozik az önmegvalósítás, mert az Úr Kṛṣṇa első tanítása az, hogy meg kell értenünk: nem a test vagyunk, hanem a test tulajdonosa. Amikor valaki megérti ezt az egyszerű tényt, akkor képes az élet célja felé haladni. Az emberek nem tudnak semmit az élet céljáról, ezért úgy dolgoznak, mint az őrültek, és egyre jobban ragaszkodnak az anyagi környezethez. A félrevezetett ember az anyagi állapotot örökkévalónak tekinti. Az embernek fel kell adnia az anyagi dolgokba vetett hitét, és nem szabad tovább ragaszkodnia hozzájuk. Így cselekedvén józan és békés emberré válhat.