HU/SB 6.16.34


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


34. VERS

citraketur uvāca
ajita jitaḥ sama-matibhiḥ
sādhubhir bhavān jitātmabhir bhavatā
vijitās te ’pi ca bhajatām
akāmātmanāṁ ya ātmado ’ti-karuṇaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

citraketuḥ uvāca—Citraketu király mondta; ajita—ó, legyőzhetetlen Uram; jitaḥ—legyőztek; sama-matibhiḥ—azok, akik legyőzték az elmét; sādhubhiḥ—a bhakták; bhavān—Te; jita-ātmabhiḥ—akik teljesen urai az érzékeiknek; bhavatā—Általad; vijitāḥ—legyőzve; te—ők; api—szintén; ca—és; bhajatām—azoknak, akik mindig szolgálatodat végzik; akāma-ātmanām—nem vágyva anyagi haszonra; yaḥ—aki; ātma-daḥ—Magadat odaadva; ati-karuṇaḥ—nagyon kegyes.


FORDÍTÁS

Citraketu így szólt: Ó, legyőzhetetlen Úr! Noha senki sem kerekedhet Föléd, a bhakták, akik uralkodnak elméjük és érzékeik fölött, kétségtelenül meghódítanak Téged. Az irányításuk alatt tudnak tartani, mert indokolatlanul kegyes vagy azokhoz a bhaktákhoz, akik nem vágynak arra, hogy anyagi áldást kapjanak Tőled. Valójában saját Magadat adod nekik, s emiatt Te is teljes mértékben irányítod bhaktáidat.


MAGYARÁZAT

Az Úr és bhaktái egyaránt győznek. Az Urat meghódítják a bhakták, a bhaktákat pedig meghódítja az Úr. Amiatt, hogy a másik legyőzi őket, mindkét fél transzcendentális boldogságot merít a kapcsolatukból. E kölcsönös győzelem legmagasabb szintű tökéletességét Kṛṣṇa és a gopīk nyilvánítják ki. A gopīk meghódították Kṛṣṇát, Kṛṣṇa pedig meghódította a gopīkat. Bármikor játszott Kṛṣṇa a fuvoláján, hatalmába kerítette a gopīk elméjét. Kṛṣṇa nem lehet boldog, ha nem látja a gopīkat. Más transzcendentalisták, a jñānīk és a yogīk nem tudják meghódítani az Istenség Legfelsőbb Személyiségét    —    erre csakis a tiszta bhakták képesek.

A tiszta bhaktákat sama-matinak nevezik, ami azt jelenti, hogy soha, semmilyen körülmények között sem térnek le az odaadó szolgálat útjáról. A bhakták nemcsak akkor imádják a Legfelsőbb Urat, amikor boldogok. A szenvedések idején is imádják Őt. Boldogság vagy szenvedés nem gördít akadályt az odaadó szolgálat útjába. A Śrīmad-Bhāgavatam éppen ezért azt mondja, hogy az odaadó szolgálat ahaituky apratihatā, azaz érdek nélküli és megszakítatlan. Ha egy bhakta minden érdek nélkül (anyābhilāṣitā-śūnyam) végez odaadó szolgálatot az Úrnak, szolgálatát semmilyen anyagi körülmény sem akadályozhatja (apratihatā). Az a bhakta, aki minden élethelyzetben az Urat szolgálja, képes meghódítani Őt, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.

A bhakták és a többi transzcendentalista, azaz a jñānīk és a yogīk között az a sajátos különbség, hogy az utóbbiak arra törekszenek, hogy természetellenes módon eggyé váljanak a Legfelsőbbel, míg a bhakták sohasem vágynak ilyen lehetetlen dologra. A bhakták tudják, hogy helyzetük szerint a Legfelsőbb Úr örök szolgái, és sohasem azonosak Vele. Ezért nevezik őket sama-matinak vagy jitātmānak. Viszolyognak attól, hogy eggyé váljanak a Legfelsőbbel. Nem sóvárognak kéjesen az efféle egység után, inkább azt szeretnék, ha megszabadulnának minden anyagi vágytól, s ezért niṣkāmának, vágyak nélkülinek hívják őket. Egy élőlény nem élhet vágyak nélkül, ám azokat a vágyakat, amelyek sohasem teljesülhetnek, kāmának, kéjes vágyaknak hívják. Kāmais tais tair hṛta-jñānāḥ (BG 7.20): a kéjes vágyak minden értelmüktől megfosztják az abhaktákat. Ez az oka, hogy az abhakták képtelenek meghódítani a Legfelsőbb Urat, míg a bhakták amiatt, hogy mentesek az ilyen értelmetlen vágyaktól, képesek rá. Az ilyen bhaktákat az Istenség Legfelsőbb Személyisége is meghódítja. Tiszták, mert mentesek minden anyagi vágytól, s így teljesen átadják magukat a Legfelsőbb Úrnak, az Úr pedig ezért meghódítja őket. Az ilyen bhakták sohasem vágynak a felszabadulásra. Egyetlen vágyuk az, hogy szolgálhassák az Úr lótuszlábát. Mivel úgy szolgálják az Urat, hogy nem várnak érte jutalmat, képesek megszerezni a kegyét. Az Úr természeténél fogva nagyon kegyes, és amikor látja, hogy szolgája úgy cselekszik, hogy nem vágyik anyagi haszonra, természetes, hogy engedi Magát meghódítani.

A bhakták örökké elmerülnek a szolgálatban.

sa vai manaḥ kṛṣṇa-padāravindayor
vacāṁsi vaikuṇṭha-guṇānuvarṇane
(SB 9.4.18)

Minden érzékük működését az Úr szolgálatába állítják, s amiatt, hogy ilyen odaadóak, az Úr átadja Magát nekik, híveinek, mintha arra használhatnák Őt, amire csak akarnák. A bhaktáknak természetesen semmi más céljuk nincs, mit szolgálni Őt. Ha egy bhakta teljesen meghódol, s nem vágyik anyagi nyereségre, az Úr kétségtelenül megad neki minden lehetőséget a szolgálatra. Ilyen helyzetben van az Úr, amikor bhaktái legyőzik.