HU/SB 6.17.34-35


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


34-35. VERSEK

tasya cāyaṁ mahā-bhāgaś
citraketuḥ priyo ’nugaḥ
sarvatra sama-dṛk śānto
hy ahaṁ caivācyuta-priyaḥ
tasmān na vismayaḥ kāryaḥ
puruṣeṣu mahātmasu
mahāpuruṣa-bhakteṣu
śānteṣu sama-darśiṣu


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

tasya—Övé (az Úré); ca—és; ayam—ez; mahā-bhāgaḥ—a legszerencsésebb; citraketuḥ—Citraketu király; priyaḥ—szeretett; anugaḥ—a legengedelmesebb szolga; sarvatra—mindenhol; sama-dṛk—egyenlőnek lát; śāntaḥ—nagyon békés; hi—valójában; aham—én; ca—szintén; eva—bizonyára; acyuta-priyaḥ—nagyon kedves az Úr Kṛṣṇának, aki sohasem téved; tasmāt—ezért; na—nem; vismayaḥ—csodálkoznak; kāryaḥ—megtenni; puruṣeṣu—személyek között; mahā-ātmasu—akik nagy lelkek; mahā-puruṣa-bhakteṣu—az Úr Viṣṇu bhaktái; śānteṣu—békés; sama-darśiṣu—mindenkivel egyenlő.


FORDÍTÁS

Ez a nagylelkű Citraketu az Úr kedves bhaktája. Egyformán bánik minden élőlénnyel, s mentes a ragaszkodástól és a gyűlölettől. Én is nagyon kedves vagyok az Úr Nārāyaṇának, így aztán senki se csodálkozzon Nārāyaṇa legkiválóbb bhaktáinak cselekedetei láttán, hiszen ezek a bhakták mentesek a ragaszkodástól és az irigységtől, mindig békések, s mindenkivel egyenlően bánnak.


MAGYARÁZAT

Vaiṣṇavera kriyā, mudrā vijñeha nā bujhaya, mondják az írások: a magas szinten álló, felszabadult vaiṣṇavák tetteinek láttán nem szabad csodálkoznunk. Ahogyan azt sem szabad hagynunk, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségének cselekedetei megtévesszenek bennünket, úgy a bhakták cselekedetei se vezessenek félre minket. Az Úr és bhaktái egyaránt felszabadultak. Ugyanazon a síkon állnak, s az egyetlen különbség közöttük az, hogy az Úr a mester, a bhakták pedig a szolgák. Természetüket tekintve azonban ugyanazok. A Bhagavad-gītāban (BG 9.29) az Úr így szól:

samo ’haṁ sarva-bhūteṣu
na me dveṣyo ’sti na priyaḥ
ye bhajanti tu māṁ bhaktyā
mayi te teṣu cāpy aham

„Én senkire sem irigykedem, és olyan sincs, akivel szemben elfogult lennék    —    mindenkivel egyenlően bánok. De aki odaadással szolgál Engem, az a barátom, Bennem van, s Én is a barátja vagyok.” Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének e kijelentéséből megérthetjük, hogy nagyon szereti bhaktáit. Az Úr Śiva valójában azt mondta Pārvatīnak: „Citraketu és én mindig egyformán kedvesek vagyunk a Legfelsőbb Úr számára, azaz ő és én ugyanazon a szinten állunk az Úr szolgáiként. Örök barátok vagyunk, s néha tréfálkozunk egymással. Amikor Citraketu hangosan nevetett viselkedésemen, puszta barátságból tette, ezért ez nem adott okot arra, hogy megátkozd.” Az Úr Śiva igyekezett meggyőzni feleségét, Pārvatīt, hogy nem volt egy okos dolog, hogy Citraketut megátkozta.

Íme a különbség, ami még az élet magasabb szintjein is megmutatkozik a férfi és a nő között, s jelen van még az Úr Śiva és felesége között is. Az Úr Śiva megértette Citraketut, Pārvatī azonban nem. Még az élet felsőbb szintjein is van tehát különbség a férfi és a nő intelligenciája között. Egyértelműen kijelenthetjük, hogy a nők intelligenciája mindig alulmarad a férfiakéval szemben. A nyugati országokban mostanában azt hangoztatják, hogy a férfit és a nőt egyenlőnek kell tekinteni, ám ebből a versből kiderül, hogy a nő mindig kevesebb intelligenciával rendelkezik, mint a férfi.

Citraketu meg akarta szólni barátja, az Úr Śiva viselkedését, amiért felesége az ölében ült. Az Úr Śiva szintén gáncsoskodni akart Citraketuval, amiért kívülről nagy bhaktának mutatta magát, ám igazából csak az érdekelte, hogy a vidyādharī hölgyek társaságát élvezze. Mindez azonban csupán baráti tréfa volt; nem történt semmi olyan komoly dolog, amiért Pārvatīnak meg kellett volna átkoznia Citraketut. Az Úr Śiva tanítását meghallgatva Pārvatī bizonyára nagyon elszégyellte magát, amiért megátkozta Citraketut, hogy váljon démonná. Pārvatī anya nem ismerte fel Citraketu helyzetét, ezért megátkozta őt, de amikor megértette az Úr Śiva tanítását, elszégyellte magát.