HU/SB 6.2.46


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


46. VERS

nātaḥ paraṁ karma-nibandha-kṛntanaṁ
mumukṣatāṁ tīrtha-padānukīrtanāt
na yat punaḥ karmasu sajjate mano
rajas-tamobhyāṁ kalilaṁ tato ’nyathā


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

na—nincs; ataḥ—ezért; param—jobb módszer; karma-nibandha—a gyümölcsöző tettekből származó elkerülhetetlen szenvedés vagy megpróbáltatások; kṛntanam—ami teljesen el tudja vágni; mumukṣatām—azok, akik meg akarnak szabadulni az anyagi kötelékektől; tīrtha-pada—az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről, akinek minden szent hely a lábánál sorakozik; anukīrtanāt—mint állandóan énekelni a hiteles lelki tanítómester irányítása alatt; na—nem; yat—mert; punaḥ—újra; karmasu—gyümölcsöző cselekedetekben; sajjate—ragaszkodni kezd; manaḥ—az elme; rajaḥ-tamobhyām—a szenvedély és tudatlanság kötőerői által; kalilam—beszennyezett; tataḥ—ezután; anyathā—bármilyen más módszerrel.


FORDÍTÁS

Aki tehát meg akar szabadulni az anyagi kötelékektől, annak el kell fogadnia azt a folyamatot, hogy örökké a lábainál valamennyi szent helynek menedéket nyújtó Istenség Legfelsőbb Személyisége nevéről, dicsőségéről, formájáról és kedvteléseiről énekel, s mindig ezeket magasztalja. Más úton, például jámbor vezekléssel, spekulatív tudással és misztikus yoga-meditációval az ember nem érheti el a kívánt eredményt, mert amiatt, hogy képtelen uralkodni az elméjén, amit a természet alacsonyabb rendű kötőerői, a szenvedély és a tudatlanság szennyeznek be, még e folyamatok követése után is újra a gyümölcsöző tettek útjára lép.


MAGYARÁZAT

Magunk is láthatjuk, hogy számtalan karmī, jñānī és yogī kezd el újra ragaszkodni az anyagi cselekedetekhez, még azután is, hogy elért valamiféle állítólagos tökéletességet. Sok ál-svāmī és -yogī lemond az anyagi cselekedetekről, mert hamisnak tekinti őket (jagan mithyā), de rövidesen újra anyagi tettekbe merülnek: kórházakat és iskolákat nyitnak, vagy egyéb tevékenységekbe fognak a közjó érdekében. Néha a politikai életben is részt vesznek, annak ellenére, hogy hazug módon még mindig sannyāsīnak, a lemondott rend tagjának nevezik magukat. A tökéletes következtetés azonban az, hogy ha valaki igazán arra vágyik, hogy kiszabaduljon az anyagi világból, akkor el kell kezdenie az odaadó szolgálatot, ami a śravaṇaṁ kīrtanaṁ viṣṇoḥ folyamatával, az Úr dicsőségének zengésével és hallásával kezdődik. A Kṛṣṇa-tudatos mozgalom a gyakorlatban is bizonyította ezt. A nyugati országokban számtalan olyan fiatal ember van, aki kábítószert szedett, és tengernyi más rossz szokása is volt, amitől nem tudott megszabadulni, de amint csatlakozott a Kṛṣṇa-tudatos mozgalomhoz, megvált e szokásoktól, és nagyon komolyan átadta magát az Úr dicsősége éneklésének. Ez tehát a tökéletes vezeklés folyamata a rajaḥ és a tamaḥ (a szenvedély és a tudatlanság) hatása alatt elkövetett tettekért. A Śrīmad-Bhāgavatam (SB 1.2.19) kijelenti:

tadā rajas-tamo-bhāvāḥ
kāma-lobhādayaś ca ye
ceta etair anāviddhaṁ
sthitaṁ sattve prasīdati

A rajaḥ és a tamaḥ hatására az ember egyre kéjesebb és mohóbb lesz. Ha azonban elfogadja az éneklés és hallás folyamatát, akkor a jóság szintjére emelkedik, és boldog lesz. Az odaadó szolgálatban fejlődve teljesen megszabadul minden kétségtől (bhidyate hṛdaya-granthiś chidyante sarva-saṁśayāḥ), s elvágja a gyümölcsöző cselekedetek utáni vágy csomóját.