HU/SB 6.3.34
34. VERS
- itthaṁ svabhartṛ-gaditaṁ bhagavan-mahitvaṁ
- saṁsmṛtya vismita-dhiyo yama-kiṅkarās te
- naivācyutāśraya-janaṁ pratiśaṅkamānā
- draṣṭuṁ ca bibhyati tataḥ prabhṛti sma rājan
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ittham—ilyen hatalomnak; sva-bhartṛ-gaditam—mesterük (Yamarāja) elmagyarázta; bhagavat-mahitvam—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, valamint nevének, hírének, formájának és tulajdonságainak rendkívüli dicsőségére; saṁsmṛtya—emlékezve; vismita-dhiyaḥ—akiknek elméjét csodálat töltötte el; yama-kiṅkarāḥ—Yamarāja összes szolgája; te—ők; na—nem; eva—valóban; acyuta-āśraya-janam—akinek Acyuta (az Úr Kṛṣṇa) lótuszlába nyújt menedéket; pratiśaṅkamānāḥ—mindig félnek; draṣṭum—látni; ca—és; bibhyati—félnek; tataḥ prabhṛti—azóta; sma—valóban; rājan—ó, király.
FORDÍTÁS
Amikor a yamadūták mesterük ajkairól az Úr, valamint neve, híre és tulajdonságai rendkívüli dicsőségéről hallottak, megdöbbentek. Azóta amint meglátnak egy bhaktát, rémület tölti el őket, és rá se mernek nézni többé.
MAGYARÁZAT
Ez után az eset után a yamadūták felhagytak veszélyes szokásukkal, hogy a bhaktákhoz menjenek. Számukra a bhakta nagy veszedelmet jelent.