HU/SB 6.9.45
45. VERS
- haṁsāya dahra-nilayāya nirīkṣakāya
- kṛṣṇāya mṛṣṭa-yaśase nirupakramāya
- sat-saṅgrahāya bhava-pāntha-nijāśramāptāv
- ante parīṣṭa-gataye haraye namas te
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
haṁsāya—a legfelsőbbnek és legtisztábbnak (pavitraṁ paramam, a legtisztább); dahra—a szív mélyén; nilayāya—akinek lakhelye; nirīkṣakāya—felülvizsgálva az egyéni lélek cselekedeteit; kṛṣṇāya—a Felsőléleknek, aki Kṛṣṇa részleges megnyilvánulása; mṛṣṭa-yaśase—akinek hírneve végtelenül ragyogó; nirupakramāya—akinek nincs kezdete; sat-saṅgrahāya—akit csak a tiszta bhakták értenek meg; bhava-pāntha-nija-āśrama-āptau—Kṛṣṇa menedékének elnyerése azok számára, akik ebben az anyagi világban élnek; ante—a legvégén; parīṣṭa-gataye—Neki, aki a végső cél és az életben elérhető legnagyobb siker; haraye—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; namaḥ—tiszteletteljes hódolatok; te—Neked.
FORDÍTÁS
Ó, Urunk, ó, legtisztább! Mindenki szíve mélyén ott élsz, és tanúja vagy a feltételekhez kötött lelkek vágyainak és cselekedeteinek. Ó, Istenség Legfelsőbb Személyisége, akit az Úr Kṛṣṇaként ismernek, hírneved fényes és ragyogó! Neked nincs kezdeted, mert Te vagy mindennek a kezdete. Ezt egyedül a tiszta bhakták értik meg, mert a tiszták és igazak könnyűszerrel elérhetnek Téged. Miután a feltételekhez kötött lelkek millió és millió évig vándorolnak az anyagi világban, felszabadulnak, menedékre találnak lótuszlábadnál, s elérik a legnagyobb sikert az életükben. Ezért ó, Urunk, ó, Istenség Legfelsőbb Személyisége, tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk lótuszlábadnál!
MAGYARÁZAT
A félistenek kétségtelenül azt akarták, hogy az Úr Viṣṇu enyhítsen aggodalmukon, most azonban közvetlenül az Úr Kṛṣṇához fordulnak, mert noha nincs különbség az Úr Kṛṣṇa és az Úr Viṣṇu között, Kṛṣṇa száll alá e bolygóra Vāsudeva arculatában, hogy megvédje a bhaktákat és elpusztítsa a bűnösöket (paritrāṇāya sādhūnāṁ vināśāya ca duṣkṛtām (BG 4.8)). A démonok, az ateisták örökké háborgatják a félisteneket, a bhaktákat, ezért Kṛṣṇa alászáll, hogy megbüntesse az ateistákat és a démonokat, valamint hogy teljesítse bhaktái vágyát. Kṛṣṇa mindennek az eredeti oka, ezért Ő a Legfelsőbb Személy, aki még Viṣṇunál és Nārāyaṇánál is magasabb rendű, noha különböző formái között nincsen különbség. A Brahma-saṁhitā (5.46) megmagyarázza:
- dīpārcir eva hi daśāntaram abhyupetya
- dīpāyate vivṛta-hetu-samāna-dharmā
- yas tādṛg eva hi ca viṣṇutayā vibhāti
- govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi
Kṛṣṇa úgy terjeszti ki Magát Viṣṇuként, ahogyan az égő gyertya lángra lobbant egy másikat. Bár a két gyertya fénye között nincs különbség, Kṛṣṇát mégis az eredeti gyertyához hasonlítják.
Fontos ebben a versben a mṛṣṭa-yaśase szó, mert Kṛṣṇa arról híres, hogy mindig megvédi bhaktáját a veszedelemtől. Azt a bhaktát, aki mindent feláldozott Kṛṣṇa szolgálatáért, és kizárólag az Úrhoz fordul segítségért, akiñcanának nevezik.
Ahogyan Kuntī királynő is elmondta imáiban, az Úr akiñcana-vitta, azaz az ilyen bhakta tulajdona. Akik megszabadultak a feltételekhez kötött élet kötelékeitől, azok a lelki világba emelkednek, ahol ötféle felszabadulásban részesülhetnek: sāyujya, sālokya, sārūpya, sārṣṭi és sāmīpya. Személyesen társulnak az Úrral ötféle kapcsolatban, a śānta, dāsya, sakhya, vātsalya és mādhurya rasában. Ezek a rasák mind Kṛṣṇa kiáradásai. Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura elmondja, hogy az eredeti íz, az ādi-rasa a szerelem. A tiszta, lelki szerelemnek Kṛṣṇa a forrása.