HU/SB 7.1.26


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


26. VERS

tasmād vairānubandhena
nirvaireṇa bhayena vā
snehāt kāmena vā yuñjyāt
kathañcin nekṣate pṛthak


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

tasmāt—ezért; vaira-anubandhena—az állandó ellenségeskedés miatt; nirvaireṇa—az odaadás miatt; bhayena—a félelem miatt; —vagy; snehāt—ragaszkodásból; kāmena—kéjes vágyak miatt; —vagy; yuñjyāt—koncentráljon; kathañcit—valahogyan; na—nem; īkṣate—lát; pṛthak—semmi mást.


FORDÍTÁS

Ha a feltételekhez kötött lélek akár ellenségesen, akár odaadóan szolgálva, akár a félelem, a ragaszkodás vagy a kéjes vágyak miatt    —    mindezek vagy csupán az egyik miatt    —    az elméjét valahogyan az Úrra irányítja, az eredmény ugyanaz lesz, mert az Úrra gyönyörteli helyzeténél fogva soha sincs hatással az ellenséges vagy a baráti érzés.


MAGYARÁZAT

E versből nem szabad azt a következtetést levonni, hogy mivel Kṛṣṇára, a Legfelsőbb Úrra nincsenek hatással a kedvező imák vagy a kedvezőtlen, gyalázó szavak, gyaláznunk kell Őt. Nem ez az irányelv. Bhakti-yoga azt jelenti, hogy ānukūlyena kṛṣṇānuśīlanam: Kṛṣṇát nagy szeretettel kell szolgálni. Ez az igazi utasítás. A vers azt mondja, hogy bár az ellensége kedvezőtlenül gondol Kṛṣṇára, e legkevésbé sem odaadó szolgálat nincs hatással az Úrra. Az Úr még Śiśupālát és a többi, hasonlóan ellenséges feltételekhez kötött lelket is megáldja. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ellenségesnek kell lennünk az Úrral szemben. Az odaadó szolgálat kedvező végrehajtása a fontos, nem pedig az Úr szándékos gyalázása. A szentírásokban ez áll:

nindāṁ bhagavataḥ śṛṇvaṁs
tat-parasya janasya vā
tato nāpaiti yaḥ so ’pi
yāty adhaḥ sukṛtāc cyutaḥ

Aki meghallja, hogy valaki az Istenség Legfelsőbb Személyiségét vagy bhaktáját gyalázza, annak azonnal tennie kell ellene, vagy távoznia kell, másképp örökké tartó pokoli lét vár rá. Számos ilyen utasítást találunk, ezért ezt a szabályt követve az embernek nem szabad rosszindulattal gondolnia az Úrra, hanem mindig szeretettel kell Felé fordulnia.

Az, hogy Śiśupāla eggyé válhatott a Legfelsőbb Úrral, különleges eset, mivel Jaya és Vijaya anyagi létük kezdetétől arra voltak ítélve, hogy három életen át ellenségüknek tekintsék a Legfelsőbb Urat, majd térjenek haza, vissza Istenhez. Jaya és Vijaya magukban tudták, hogy Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége, de szándékosan az ellenségei lettek, hogy megszabaduljanak az anyagi élettől. Gyermekkoruktól az ellenségükként gondoltak az Úr Kṛṣṇára, és bár becsmérelték Őt, barátságtalan gondolataik mellett állandóan Kṛṣṇa szent nevét mondogatták. Ezért aztán Kṛṣṇa szent nevétől megtisztultak. Tudnunk kell, hogy még egy istenkáromló is megszabadulhat bűnös tetteitől, ha az Úr szent nevét énekli. Az a bhakta tehát, aki mindig szeretettel szolgálja az Urat, kétségtelenül felszabadul. Ez kiderül a következő versből. Ha figyelmét erősen Kṛṣṇára összpontosítja, az ember megtisztul, és így megszabadul az anyagi élettől.

Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura nagyon szépen elmagyarázta a bhayena szót, aminek jelentése „félelem miatt”. Amikor a gopīk az éjszaka közepén Kṛṣṇához mentek, kétségtelenül féltek a rokonaik    —    férjük, testvéreik és apjuk    —    büntetésétől, de nem törődtek vele. Minden bizonnyal féltek, ám ez a félelem nem tudta megakadályozni, hogy odaadó szolgálatot végezzenek Kṛṣṇának.

Nem szabad azt gondolnunk, hogy Kṛṣṇát olyan ellenséges szellemben kell imádni, mint ahogyan Śiśupāla tette. Ānukūlyasya grahaṇaṁ prātikūlyasya varjanam, szól az utasítás, azaz fel kell hagynunk a kedvezőtlen cselekedetekkel, és csak a kedvező feltételeket szabad elfogadnunk az odaadó szolgálatban. Aki gyalázza az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, az általában büntetésben részesül. Az Úr a Bhagavad-gītāban (BG 16.19) elmondja:

tān ahaṁ dviṣataḥ krūrān
saṁsāreṣu narādhamān
kṣipāmy ajasram aśubhān
āsurīṣv eva yoniṣu

Számos hasonló utasítást találunk. Nem szabad megpróbálnunk kedvezőtlenül imádni Kṛṣṇát. Ha így teszünk, elnyerjük büntetésünket legalább egy életre, hogy megtisztuljunk. Ahogyan az ember nem akar úgy meghalni, hogy karjaiba zár egy ellenséget, egy tigrist vagy egy kígyót, ugyanúgy nem szabad gyaláznunk az Istenség Legfelsőbb Személyiségét sem, és nem szabad az ellenségévé válnunk, hogy pokoli élethelyzetbe kerüljünk.

E vers célja az, hogy kihangsúlyozza: még az is felszabadulhat, aki az Úr ellensége, arról nem is beszélve, aki a barátja. Śrīla Madhvācārya is sokféleképpen elmagyarázza, hogy nem szabad gyaláznunk az Úr Viṣṇut az elménkben, a szavainkkal vagy a tetteinkkel, mert a gyalázó az őseivel együtt a pokoli létbe kerül.

karmaṇā manasā vācā
yo dviṣyād viṣṇum avyayam
majjanti pitaras tasya
narake śāśvatīḥ samāḥ

A Bhagavad-gītāban (BG 16.19-20) az Úr így szól:

tān ahaṁ dviṣataḥ krūrān
saṁsāreṣu narādhamān
kṣipāmy ajasram aśubhān
āsurīṣv eva yoniṣu
āsurīṁ yonim āpannā
mūḍhā janmani janmani
mām aprāpyaiva kaunteya
tato yānty adhamāṁ gatim

„Örökre az anyagi lét óceánjába, a különféle démonikus fajokba dobom az irigyeket és a gonoszokat, az emberiség alját. Az ilyen emberek újra és újra démoni fajokba fognak megszületni, így sohasem érhetnek el Engem. Fokozatosan a lét legszörnyűbb formájába süllyednek.” Aki gyalázza az Urat, az asurák családjába kerül, ahol minden esélye megvan arra, hogy megfeledkezzen az Úr szolgálatáról. Az Úr Kṛṣṇa továbbá ezt is kijelenti a Bhagavad-gītāban (BG 9.11-12):

avajānanti māṁ mūḍhā
mānuṣīṁ tanum āśritam
paraṁ bhāvam ajānanto
mama bhūta-maheśvaram

A mūḍhák, az ostobák gyalázzák a Legfelsőbb Urat, mert éppen úgy jelenik meg, mint egy emberi lény. Az ilyen emberek nincsenek tisztában az Istenség Legfelsőbb Személyisége határtalan fenségével.

moghāśā mogha-karmāṇo
mogha-jñānā vicetasaḥ
rākṣasīm āsurīṁ caiva
prakṛtiṁ mohinīṁ śritāḥ

Akik ellenségként gondolkoznak, azoknak minden tette kudarcba fullad (moghāśāḥ). Amikor ezek az ellenségek felszabadulásra törekszenek, amikor bele akarnak olvadni a Brahman létébe, amikor karmīkként a felsőbb bolygórendszerekbe akarnak emelkedni, vagy vissza akarnak térni Istenhez, törekvésük kétségtelenül kudarcba fullad.

Ami Hiraṇyakaśiput illeti, ő rendkívül ellenséges volt az Istenség Legfelsőbb Személyiségével szemben, de mindig a fiára gondolt, aki nagy bhakta volt. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége ezért Hiraṇyakaśiput is felszabadította, fia, Prahlāda Mahārāja kegyéből.

hiraṇyakaśipuś cāpi
bhagavan-nindayā tamaḥ
vivakṣur atyagāt sūnoḥ
prahlādasyānubhāvataḥ

A tanulság az, hogy nem szabad feladnunk a tiszta odaadó szolgálatot. Saját érdekünkben nem szabad Hiraṇyakaśiput vagy Śiśupālát utánoznunk. Nem ez az út vezet a sikerhez.