HU/SB 7.10.11


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


11. VERS

śrī-bhagavān uvāca
naikāntino me mayi jātv ihāśiṣa
āśāsate ’mutra ca ye bhavad-vidhāḥ
tathāpi manvantaram etad atra
daityeśvarāṇām anubhuṅkṣva bhogān


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

śrī-bhagavān uvāca—az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondta; na—nem; ekāntinaḥ—tiszta, és azon az egyetlen vágyán kívül, hogy odaadó szolgálatot végezhessen, nincsenek vágyai; me—Tőlem; mayi—Nekem; jātu—bármikor; iha—ebben az anyagi világban; āśiṣaḥ—áldások; āśāsate—eltökélt vágy; amutra—a következő életben; ca—és; ye—minden ilyen bhakta; bhavat-vidhāḥ—mint te; tathāpi—még; manvantaram—az időtartam egy Manu életének a végéig; etat—ezt; atra—az anyagi világban; daitya-īśvarāṇām—a materialisták kincseinek; anubhuṅkṣva—élvezheted; bhogān—minden anyagi kincset.


FORDÍTÁS

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Kedves Prahlādám! A hozzád hasonló bhakták sohasem vágynak semmiféle anyagi kincsre, sem ebben az életükben, sem a következőben. Mégis azt parancsolom neked, hogy a démonok királyaként élvezd kincseiket az anyagi világban egészen Manu életének végéig!


MAGYARÁZAT

Egy Manu életének hosszát hetvenegy yuga-ciklus teszi ki, amelyek egyenként négymillió-háromszázezer év hosszúak. Az ateisták szeretik élvezni az anyagi gazdagságot, és hihetetlen energiával igyekeznek a hatalmas lakóházakat, utakat, városokat és gyárakat felépíteni, sajnos azonban nem élhetnek tovább nyolcvan, kilencven vagy legfeljebb száz évnél. A materialista rengeteg energiát fektet a hallucinációk birodalmának megteremtésébe, mégsem élvezheti azt tovább néhány évnél. Prahlāda Mahārāja azonban bhakta volt, ezért az Úr megengedte, hogy a materialisták királyaként élvezze az anyagi gazdagságot. Prahlāda Mahārāja Hiraṇyakaśipu, a legnagyobb materialista családjában jött a világra, és mivel apja törvényes örököse volt, a Legfelsőbb Úr megengedte neki, hogy élvezze azt a birodalmat, amit apja oly sok éven keresztül igyekezett létrehozni, hogy egyetlen materialista sem tudná kiszámítani. Egy bhaktának nem kell anyagi kincsekre vágynia, de ha tiszta bhakta, akkor bőséges lehetősége adódik az anyagi boldogságra, anélkül, hogy ő maga törekedne rá. Ezért mindenkinek, minden körülmények között ajánlatos elfogadnia az odaadó szolgálatot. Ha valaki anyagi gazdagságra vágyik, ő is tiszta bhaktává válhat, s akkor vágyai teljesülni fognak. A Śrīmad-Bhāgavatam (SB 2.3.10) kijelenti:

akāmaḥ sarva-kāmo vā
mokṣa-kāma udāra-dhīḥ
tīvreṇa bhakti-yogena
yajeta puruṣaṁ param

„Akár tele van vágyakkal valaki, akár semmire sem vágyik, akár az Úr létébe szeretne belemerülni, csak akkor cselekszik okosan, ha transzcendentális szerető szolgálatával az Úr Kṛṣṇát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét imádja.”