HU/SB 7.11.18-20
18-20. VERSEK
- ṛtāmṛtābhyāṁ jīveta
- mṛtena pramṛtena vā
- satyānṛtābhyām api vā
- na śva-vṛttyā kadācana
- ṛtam uñchaśilaṁ proktam
- amṛtaṁ yad ayācitam
- mṛtaṁ tu nitya-yācñā syāt
- pramṛtaṁ karṣaṇaṁ smṛtam
- satyānṛtaṁ ca vāṇijyaṁ
- śva-vṛttir nīca-sevanam
- varjayet tāṁ sadā vipro
- rājanyaś ca jugupsitām
- sarva-vedamayo vipraḥ
- sarva-devamayo nṛpaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ṛta-amṛtābhyām—a megélhetés ṛtaként és amṛtaként ismeretes formájának; jīveta—élhet; mṛtena—a mṛta foglalkozásból; pramṛtena vā—vagy a pramṛta foglalkozásból; satyānṛtābhyām api—sőt még a satyānṛta foglalkozásból is; vā—vagy; na—soha; śva-vṛttyā—a kutyák hivatása által; kadācana—bármikor; ṛtam—ṛta; uñchaśilam—a mezőkön vagy a piacon hagyott gabona összegyűjtéséből élni; proktam—mondják; amṛtam—az amṛta foglalkozás; yat—ami; ayācitam—szert téve rá anélkül, hogy koldulna mástól; mṛtam—a mṛta hivatás; tu—de; nitya-yācñā—mindennap gabonát koldulni a gazdáktól; syāt—lennie kell; pramṛtam—a megélhetés pramṛta módja; karṣaṇam—a földet művelve; smṛtam—így emlékezve; satyānṛtam—a satyānṛta foglalkozás; ca—és; vāṇijyam—kereskedelem; śva-vṛttiḥ—a kutyák foglalkozása; nīca-sevanam—az alacsonyabb rendű emberek (a vaiśyák és a śūdrák) szolgálata; varjayet—fel kell adni; tām—azt (a kutyák hivatását); sadā—mindig; vipraḥ—a brāhmaṇa; rājanyaḥ ca—és a kṣatriya; jugupsitām—rendkívül visszataszító; sarva-veda-mayaḥ—ismeri a Védák minden tudományát; vipraḥ—a brāhmaṇa; sarva-deva-mayaḥ—valamennyi félisten megtestesülése; nṛpaḥ—a kṣatriya vagy a király.
FORDÍTÁS
Végszükség esetén az ember vállalhatja a ṛta, az amṛta, a mṛta, a pramṛta és a satyānṛta hivatások bármelyikét, de sohasem szabad egy kutya feladatát végeznie. Az uñchaśila hivatást, azaz a gabonagyűjtést a mezőn ṛtának hívják. A koldulás nélküli gyűjtögetés neve amṛta, a gabonakoldulás neve mṛta, a földművelésé pramṛta, a kereskedésé pedig satyānṛta. Az alacsony rendű emberek szolgálatát śva-vṛttinek, a kutyák kötelességének nevezik. A brāhmaṇáknak és a kṣatriyáknak nem szabad a śūdrák alacsony rendű és visszataszító szolgálatát végezniük. A brāhmaṇáknak jól kell ismerniük az egész védikus tudományt, a kṣatriyáknak pedig jártasnak kell lenniük a félistenek imádatában.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītā (BG 4.13) kijelenti: cātur-varṇyaṁ mayā sṛṣṭaṁ guṇa-karma-vibhāgaśaḥ. Az emberi társadalom négy csoportját a Legfelsőbb Úr hozta létre az anyagi természet három kötőereje és az ezekre jellemző munka szerint. Hajdanán az emberek szigorúan követték a társadalom négy csoportra — brāhmaṇákra, kṣatriyákra, vaiśyákra és śūdrákra — történő felosztásának elvét, a varṇāśrama elvek fokozatos elhanyagolása miatt azonban kialakult a varṇa-saṅkara népesség, és ma már a varṇāśrama intézmény teljes egészében a múlté. Ebben a Kali-korban szinte mindenki śūdra (kalau śūdra-sambhavāḥ), és rendkívül nehéz egy brāhmaṇát, egy kṣatriyát vagy egy vaiśyát találni. Noha a Kṛṣṇa-tudatú mozgalom a brāhmaṇák és vaiṣṇavák mozgalma, igyekszik megvetni az Istentől származó varṇāśrama intézmény alapjait, mert anélkül hogy a társadalmat ilyen csoportokra osztanánk, sehol sem lehet béke és jólét.