HU/SB 7.11.31
31. VERS
- prāyaḥ sva-bhāva-vihito
- nṛṇāṁ dharmo yuge yuge
- veda-dṛgbhiḥ smṛto rājan
- pretya ceha ca śarma-kṛt
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
prāyaḥ—általában; sva-bhāva-vihitaḥ—a természet jellemző anyagi kötőerői alapján előírt; nṛṇām—az emberi társadalomnak; dharmaḥ—a hivatásbeli kötelesség; yuge yuge—minden korban; veda-dṛgbhiḥ—a védikus tudományban jártas brāhmaṇák által; smṛtaḥ—elismert; rājan—ó, király; pretya—a halál után; ca—és; iha—itt (ebben a testben); ca—is; śarma-kṛt—kedvező.
FORDÍTÁS
Kedves királyom! A Védák tudományát jól ismerő brāhmaṇák véleménye az, hogy ha az emberek különféle csoportjai minden korszakban a természet rájuk jellemző kötőereje szerint cselekszenek, az jelen életükben és a halál után egyaránt áldásos számukra.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītā (BG 3.35) kijelenti: śreyān sva-dharmo viguṇaḥ para-dharmāt svanuṣṭhitāt. „Még ha hibásan is, sokkal jobb saját előírt kötelességünket végezni, mint a másokét hajtani végre.” Az antyajáknak, az alacsonyabb osztályok tagjainak a szokásaihoz hozzátartozik a lopás, az ivás és a tiltott nemi élet, ez azonban nem számít bűnnek. Ha például egy tigris megöl egy embert, az nem bűn, ha azonban egy ember gyilkol meg valakit, az bűnnek számít, s a gyilkost felakasztják. Ami az állatok között mindennapos dolog, az az emberi társadalomban bűnös tettnek számít. A társadalom felsőbb és alsóbb osztályaira tehát az eltérő jellemzők alapján más és más kötelességek hárulnak. A Védák tudományát jól ismerők szerint ezeket a kötelességeket az írások az adott korszak figyelembevételével határozzák meg.